New life.

Kerítést teszek magam köré.
Lesz rajta egy kiskapu,
kiskapunak egy lakatja,
a lakatnak egy zárja
a zárnak egyetlen kulcsa,
ami nálam van, a ♥ emben.

Nem jöhet be akárki.
Csak aki megérdemli :)

Új élet kezdete... Teljesen új ...

Súlyos titkaink...

Vacsora. Teletömött asztal. Mindenféle finomság. Szem és száj kívánja egyaránt. Finom illatok terjengenek. 'Mennyi étel, mennyi kalória, mennyi kiló...' - sóvárgás. 'Már délben is sokat ettem. Sőt, rengeteget. ( 2 tányér levest, és egy egész rántott húst körettel.) Nem, nem szabad, most is ennem. Nem engedhetem meg magamnak!' - korlátozás. Örökös korlátok. 'Egyél lányom! Olyan sovány vagy! Nézz csak magadra. Csodálkozol azon, ha gyomorgörcsöd lesz megint. Olyan rendszertelenül étkezel. Hol rengeteget eszel,

A látszat néha csal. Hidd el!
Sokszor nincs rendben valami

hol meg alig-alig. Nem jó ez így!' 'Jajj, mindig ugyan azok a szavak. És mindig nekem mondják. De unom már! Bár tudnák, hogy hány kiló vagyok! Bár tudnák, hogy milyen kínok közt élek!' Senki sem tudhatja, hogy családtagjának, barátjának étkezési problémái vannak. Senki nem tudja, hogy ki, ki előtt titkolózik. Vagy mi okból kifolyólag. Ez nem bizalom kérdése. Cseppet sem! Ez a szégyenlősség, és a zavartság miatt titok. Az ilyen betegségekkel küzdő embereket nem kinevetni kell, nem undorodni tőlük, hanem segíteni őket ott, ahol éppen tudod. Nem hobbiból csinálják. 

Ez olyan betegség, amiből nagyon nehéz meggyógyulni. Amihez óriási akaraterő kell, nem csak szavak, hanem segítő tettek is. Képzeld csak magadat a helyébe. Felfestek egy történetet.

/ Történet kitalált, és egy filmrészlet segítségével megírt. Akiről írok, nem létezik, pusztán a képzeletem szülötte. /

A valódi és a képzelt külső

Gyönyörűen megterített asztal. Isteni lakoma kezdete. Étvágygerjesztő a teríték, az illatok, a hangulat, a látvány. Jajjj, micsoda lakoma lesz ebből. Nyomaszt valami belül. Valami nem jó, mert nem érzem magam tökéletesnek. Többiek a suliban... ők azok... én meg elveszem köztük. Ők vékonyak és szépek. Nekik van hobbijuk, élnek valamiért. Én csak létezem. Csak vagyok. Hiába mondják, hogy megértenek. Tudom, hogy nem. Mind mind csak azért mondja, hogy higgyek nekik, és nyugodjak meg. De nem tudok megnyugodni. Tudom, hogy ellenem vannak. Ha nem is ellenem, de biztos, hogy kibeszélnek. Mert én nem vagyok olyan szép. Nekem nincs annyi pénzem. Nem megyek minden hétvégén a bulikba. Nincs barátom. Szüleim szigorúak. Jajj, szól anyu! Gyorsan le kell törölnöm a könnycseppeket és kimennem a szépen megterített asztalhoz... Itt vagyok! Már kész is a finom étel? Sült pulykaszárny kakukkfűvel fűszerezve. Hmm, és van sült oldalas is... hmm, és van saláta is; 2-3-4 féle saláta! Hmm, Sült krumpli, és tört krumpli is van! Attya ég, 17 órája ettem utoljára akkor is csak 1 almát. Most bezabálok. Mindenből sokat! Először pulyka salátával és egy kevés üdítővel. Többit majd csak titokban. Elvállalom a mosogatást. És az ételeket majd én rendezem össze. Ne tűnjön fel, ha nem tudok magamnak parancsolni és túl sokat eszek! Igen ez így lesz. Istenem, már 2x szedtem salátát. Biztos mindenki engem néz. elég. Nem szabad többet! Bocsánat! - és felkelek az asztaltól. -Kimegyek a mosdóba. Hangosan beszélgetnek. Megnyitom a csapot. És jöjjön az, ami minden étkezés után.... Remélem nem hallják meg. Próbálom csendben. De jó! Végre megszabadulok a sok negatívumtól, a sok bolondságtól, amivel piszkálnak. Igen! Ez segít; hjajj, mennyivel könnyebb most minden. Megmosom az arcom. Száj öblítés. Eszek egy kis fogkrémet. Na, kifelé innen! Kérdező tekintetek néznek miután kilépek a "titkokszobájából". Minden rendben! - jelentem ki hangosan és elégedetten. Mert tényleg minden rendben van. Leülök. Elkezdik a tányérokat összeszedni. Hagyjátok csak!- bököm ki. Majd én rendet rakok. Mosolyognak felém. Biztos ne segítsünk? kérdéseket ismételgetik. Már nem is hallom, igazán, hogy mit mondanak. Már kinéztem melyik oldalassal fogom kezdeni és milyen krumplit fogok hozzá enni. Igen. Bementek a szobába. Enyém a konyha. Ebből is 1 falat, abból is. Hmm, de finom. - ez megy 45 percen keresztül. Körülnézek. Istenem, 1 darab pulykaszárny maradt. Gyorsan összepakolok. Beteszem a hűtőbe. Ha keresik azt mondom, hogy leejtettem és oda adtam a kutyának a többit. Kész is van! Hú, de tele ettem magam. Nem tudok kiegyenesedni. Rosszabb most, mint a múlt heti. Pedig akkor többet ettem. Akkor 2 db 38as pizzát, 2 db gyrostálat, 3 fajta süteményt és 1 liter kólát. És fél óra múlva hánytam. Most nem bírom addig. Nem megy. Az előbb is 10perc után mentem. Most várok. Nem nyúlok le. Várom, hogy magától jöjjön. Bekiabálok a szobába: - Gyorsan letusolok és jövök be! - Rendben. Hangzik a válasz. Futás a fürdőbe, mert jön! Csap megnyit ... WC felnyit ...és ... jön a megkönnyebbülés. Sokáig tart. Csak jön és jön. Egyre jobb. Huh, marja a torkom, de mennyivel tisztábbnak érzem magam. Jó, azt hiszem ennyi volt. Lecsukom a WC-t leengedem. Levetkőzöm és bemászok a kádba. Megmosodok. Könnyebb és tisztább a világ. Végzem a fürdéssel. Meztelenül vagyok. Rálépek a mérlegre. 46 kilót mutat. Belenézek a tükörbe. Megcsípem a hájamat a jobb oldalamon. Hangosan megkérdem magamtól: Hogy lehetek, 17 évesen már ilyen kövér? Szégyellem magam! És elkezd folyni a könnyem. és csak sírtam és sírtam. Sírtam. Zokogtam. ...

Kisfiú a tóparton...

 ... várt. Nem tudni mire. Csak ott ült és szorgalmasan várakozott. Tekingetett jobbra, balra, ide oda, fel, le. Előtte a víztükör hullámzott. Bele-bele pottyant egy-egy nyárfalevél és a levél meghullámoztatta a sima víztükröt. Potty-potty. Lágyan fújt a szél. De azt is érzékelte a víz, fodrozódott.  A Kisfiú nézett. Meredt előre. Várt. Tekingetett. Kereste az embereket. De egyedül volt. Magányosan. Csendben. Bánatban. Ki tudja, hogy mi történt a kis-sráccal. Lehet, hogy valaki ígéretet tett neki, hogy oda megy a partra? Lehet, hogy kacsázáshoz várt társat? Lehet, hogy csak unalmas volt egyedül köveket dobálni a vízbe, és várt valakit. Vagy állatokat akart lesni csendben, magányosan?! Áááh, kétlem. Inkább várt. Biztosan várt. Lassan felállt. Úgy nézte a vizet. De semmi nem változott. Hátra lépett egyet.

.... Egy tavaszi napon kezdődött. Énekeltek már a madarak és a bogarak is előbújtak a kövek alól. Az ibolya is előbújt már és bimbózott, ugyan úgy, mint a turbulya nevű kis szépség. A sáfrányos pedig virított a domb oldalán, virított sárga virágával és finom édes illatát, már messziről érezni lehetett. Rétre futott a kislány, ide, ahol már virított a sáfrány. Rohant, szaladt, csak úgy kapkodta pici lábait, rajtuk kis topánka volt. Szoknyáját fújta a szél. Lobogott a kis szoknya, akár egy zászló, úgy lebegtette a meleg levegő. Hirtelen megállt, Útját megállította a domboldal meredek lejtője, ahol a sáfrányok mutatták színüket. Leült, s meredt előre. Nézte a távoli napot, nézte a szemben levő dolgokat, nézte a lejtőt, ami a lábai előtt hevert... Néha rászállt a sáfrányra 1-1 pillangó vagy méhecske, akkor a kislány is rápillantott a repülő kis állatkára. De látni lehetett, hogy ő csak nézett és nem a rovarokra, a virágokra gondolt. Lassan Könnyek csordultak le arcán, a ruháján gurultak végig, mint apró gyöngyszemek. Gurultak egészen a fűig, majd a fűszálról lepattant  a földre és elitta a szomjas, száraz talaj.Beszélni kezdett. Először halkan, majd egyre hangosabban, erőteljesebben, bátrabban ejtette ki a szavait. Mintha beszélgetne valakivel, de nem. Csakis Ő volt a réten, a mező feletti dombokon. Senki más, egyedül volt. Lélekben és testben is. Csak egy szót említett folyamatosan. "Papa, Papa!" -néha megtűzte még egy- egy szóval ami vagy a "szeretlek" szó volt, vagy pedig a "hiányzol". Könnyek pedig csak csordultak az arcán, szép kis ruháján, és a fűszálon, majd elitta a föld... Minden egyes könnycsepp erre a sorsa jutott. Megeredt a nyelve, beszélni kezdett, még pedig egy katicabogárhoz, aki a térdére szállt. 

- Látod, csak itt hagyott. Itt. Engem. Egyedül. Csak az emlékeim vannak. Semmi más, csak az emlékek. De tudod kicsi, hogy ezek az emlékek milyen szépek?! Mind csupa móka és kacagás. Minden vidámság. Nevettem csak, és Ő pedig csak mesélt. Mesélte nekem a történeteket, én pedig hallgattam. Ha befejezett egyet, akkor én kértem, hogy meséljen újat. ' Mondd el megint, hogy hogyan szánkóztatok! Mondd el, hogy hogyan mentél iskolába ... és mesélj még, mindegy, hogy mit. Csak nekem mond!' 'Papaaaa! Ne aludj még! Én még nem vagyok fáradt, azt mondtad, hogy addig mesélsz, amíg ébren vagyok. Látod Papa, megint elaludtál. Na jól van, de holnap folytatnod kell!' És képzeld el, kicsi katicám, hogy másnap mindig folytatta. De már nem fogja folytatni soha sem. Nem tudunk már elmenni sétálni az erdősorhoz, mi, ketten. Nem eszünk együtt már zsíros kenyeret kovászos uborkával és már málna szörpöt sem kortyolunk együtt. Az almát a pincében..., azt is ketten szoktuk átválogatni... Mindig együtt csináltuk. De ezentúl már nem lesz alma a pincében, mert apa kivágta az almafákat. Így már az almaszüret is elmarad. Látod pici katica, látod... tök magányos leszek. Nem lesz már bennem csupa boldogság. Most is sírok, pedig itt vagy te és a nagyvilág. Itt vannak a dombok, a fák, a virágok, a füvek. Nem kellene sírnom szinte majdhogynem természetes az, hogy elment. Mégis olyan korán és váratlanul... - majd ismét csend és egy hangos kiáltás: "Szeretlek Papa!", katica elröppent. Kicsi lány felkelt és elkezdett sétálni. A lejtő tetején sétált végig. Egészen addig, míg ki nem fogyott az út a lába alól, pici topánkája alól...

Orphan Parents

Eljön az Idő Mikor Minden Más lesz ...

Van egy házaspár. Ők élnek boldogan, kisebb-nagyobb problémákkal, de szeretetben, és kettejük örömében. Szeretik egymást, és azt hitték, hogy semmi sem állhat az útjukba, álmaik útjába, semmi sem húzhatja keresztül a sok-gyermekes-családjuk megvalósítását. Ábrándokban éltek. Tizennyolc- tizenkilenc éves koruk óta, tervezték, hogy mennyi gyermekük lesz, hogyan fogják őket nevelni, felnevelni, hol fognak megfoganni a gyermekek, milyen keresztnevet adjanak nekik, és hova fognak menni hétvégenként kirándulni. Eltervezték, hogy éjjel mindketten felkelnek, ha sír valamelyik csemete, közösen fogják gondjukat viselni, és fürdetni valamennyit. Az is meg volt már, hogy étellel, hogyan látják el őket. Ki csinálja a reggelit, és ki ébreszti majd a gyermekeket, mikor óvodába, iskolába kell menni. Mindent úgy terveztek, hogy a picikéknek majd a legjobb legyen. De minden tervüket keresztülhúzta egy orvosi vizsgálat, ahol kiderült, hogy a Lánynak soha nem lehet saját gyermeke. Soha nem érezheti át a szülés kínját, fájdalmát. Soha nem érezheti azt, ahogy a kis magzatvizes testet a mellére fektetik, és soha nem mondhatja azt egy gyermeknek sem, hogy édes kisfiam. Nem lesz az elsőszülött fiú neve Csaba, és a pici lányé, sem lesz Emese, Nimród fiúk sem lesz, és Mátyás sem. Összetörtek?! Dehogy. Nem. Nem. Annál sokkal nagyobb trauma érte őket. Két ember boldogságát húzta át, ez a feldobódott probléma. Két ember álmát, a lány összes önbizalmát, a nőiességét, a szívét törte össze, belülről. És ki tehet erről? Senki sem. Ez az Élet. Bemutatom: Élet! - Kedves olvasó! ... Kedves olvasó!- Íme, az Élet! Kiszámíthatatlan, és olyankor és olyan helyre tud lecsapni, ahol nem is számítana rá a szegény ember. Mert őket sem vetette fel a pénz, de nem is az lett volna a céljuk, hogy elkényeztetett, önző, buta, és semmirekellő gyermekeket neveljenek fel! Nem! Nekik, okos, szép, jószívű, ügyes, dolgos, hazaszerető, hű gyermekeik születtek volna.

Mi a magyar most?

Véleményem szerint... Végülis ki vagy mi számít ma igazán magyarnak? A gulyás, esetleg a fűszerpaprika, vagy a csikósok bő-nadrágja? Vagy a Magyar Gárda, Betyársereg? Ki tud erre a kérdésre egyből válaszolni? Valószínűleg senki, illetve csak nagyon kevesen. Rögtön talán még én sem tudnám a helyes választ. ... és amúgy is, erre a kérdésre, nem lehet 1 mondatban válaszolni.

            Napjainkra annak a szónak, hogy magyar, már nem az a jelentése, mint évtizedekkel ezelőtt. Akkor ez a szó tükrözte az összetartást, az összetartozást, a büszkeséget, a hazaszeretetet, és a hazafiságot is. Mára ezek a szavak, már nem köthetőek a magyar- szavunkhoz. Ha valaki az összetartozást, összetartást akarja megvalósítani, azt az embert a többség megveti és lenézi, azzal az indokkal, hogy ez megvalósíthatatlan. Ennek a visszhangját én is érzem, mivel én sem mondtam még le a "magyarok összetartoznak" dologról. Szerintem ez azért megvalósíthatatlan, mert nagyon sokan negatívan gondolkoznak. Ez a negatív dolog összehasonlítható a holnapokkal, a mindennapokkal. Íme, egy példa; ha valaki, legyen ez a valaki Ede... Ede felkel reggel, étkezik, és elindul a munkába, délelőtt iszik egy kávét, ebédidőben megeszi az odacsomagolt elemózsiáját, és délután öt órakor elindul a munkahelyéről haza. Ede, nem úgy indul el, a munkahelyről, "Na, holnap is egy ugyan ilyen nap..." vagy, "Holnapi nap, még ennél is unalmasabb lesz és fárasztóbb...", hanem úgy indul el, hogy: "Milyen jó, hogy eltelt a mai nap, épségben vagyok, ha haza megyek, akkor pedig lepihenek." Ede, sem gondolkozik negatívan! Hogyan lehet, úgy élni, hogy nem látják meg az emberek a szépet?! Tessék kinyitni a szemeket! Összetartozás, összetartás?! Mutassuk meg! Igen, megy nekünk! "De hát a Gizi, a Gáspár, a Béla, és a Léna is megmondta, hogy nem tudunk összetartozni úgy, mint ahogyan kellene." Erre a válaszom az, hogy "Na, és?! Tessék szembeköpni ezeket az embereket. Hátra dőlni a széken, hasunkra helyezni a kezünket, megpihentetni rajta, és kijelenteni: Látod, nekünk sikerült! Megmutatjuk, mi az összetartozás, megmutatjuk, hogyan kell szeretni a honfitársainkat!"

            Büszkeség... Ki lenne büszke, a jelenlegi állapotra? Senki, hiszen a csonka Magyarországra senki sem lehet büszke, csak azok, akik a jelenlegi határokat felfestették. Az 1920ban történt "feldarabolás" okozta sokk máig jelen van nemzetünkben. Büszkeség... akkor volt a magyar büszke mikor ki állt a mező közepére, és ameddig ellátott, a maga juhait látta. Akkor volt a magyar büszke, mikor meglátta, hogy a lányát, s fiát épségben, egészségben házasíthatta ki. Akkor volt a magyar büszke, ha 3-4-5 unokája, dédunokája született már, és persze, azok örököltek, jó és rossz tulajdonságokat is a magyartól. Én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Köszönöm a Jóistennek.

            Hazaszeretet... Mindenkinek szeretnie kellene a szülőföldjét. De mára ez is megváltozott. Aki szereti, azt tisztelem, aki nem, azt pedig megvetem. Nem is értem igazán, hogy miért nem szereti valaki a szülőföldjét. Azért, mert a mi nyelvünk nem hódította meg a világot?! Vagy azért, mert országunktól csatoltak el területeket?! Azért, mert elvesztettük mindkét világháborút?! Egy olyan kérdést kérek, ami megválaszolja ezt a nemtörődömséget, amit látok a fiatalságban. Azért megemlíteném, hogy volt nekünk egy '48as forradalmunk és volt egy '56unk is, amit a mai napig piros betűsen ünneplünk, és meg van az ok arra, hogy ezeken a napokon miért nem kell suliba menni illetve dolgozni. Akik akkor kimentek az utcára, azok az ember tudnának mesélni a hazaszeretetről. Ide kapcsolnám a következő fogalmat is: Hazafiság?! Mit is jelent? "Hazafinak; hazáját szerető, érte önzetlenül tevékenykedő embert nevezzük." - Írja a Magyar értelmező kéziszótár. Szerintem, ennek a könyvnek ezt a címszavát nem sokan keresték fel... ha felkeresték, akkor pedig, nagyon hamar feledésbe merült.

Anarchia, tehát zűrzavar, fejetlenség, nemtörődömség, közöny, kizsákmányolás, elidegenedés, nemzetrombolás, a magyar nemzet sárba tiprása az, ami most zajlik hazánkban. Senki sem tudja, hogy ennek a folyamatnak mikor lesz vége, lehet, hogy ez vezet majd a nemzethalálunkhoz. A 18. században egy német filozófus Johann Gottfried von Herder már megjósolta az akkori Magyarország elbukását, de tévedett. Akkor idegen kezeknek volt kitéve gyönyörű hazánk. Most ez a jóslat ismét előtérbe került, azzal a kivétellel, hogy nem idegenek, hanem mi magunk mérgezzük nemzetünket, országunkat! Bukást, csakis saját magunknak köszönhetjük. De Isten adja, hogy ne így legyen.

Vár még ránk szebb jövő, csak Kitartás kell ahhoz, hogy elérjük azt!

Magyarország a történelem folyamán többször is bebizonyította erősségét, ami abban rejlett, hogy mindig összefogtak a bajban, búban, bánatban, akkor is, mikor már mások hátat fordítottak az országnak, a nemzetnek. A mostani helyzetből a kiutat, csak összefogással, összetartással találhatjuk meg. Fogalmazásomat e pár sorral zárnám:

"Ó, Magyarország, miért nem süt már rád a Nap?

Ó Magyarország, miért vagy boldogtalan?!

Ó Magyarország, ha te is érzed, amit én,

Jó lenne már végre, ha felébrednél,

Ébredj fel!"

Miért??? - kedvenc bejegyzésem az előző blogomból

Kellemes szép napot kívánok, miden kedves olvasómnak. Remélem szép napnak néznek elébe J Azért írok, mert úgy gondolom, hogy feldobom kicsit a hangulatot. De nem hiszem, hogy sikerülni fog. LNem tudok jó hírrel szolgálni. És semmi említésre méltó dolog nem történt. Viszont álmodtam egy nagyon különöset. Lehet, hogy azért, mert későn feküdtem le, vagy mert, sokat ettem vacsorára, vagy mert alap sztorija van az egésznek, vagy mert megérdemlem… Nem lehet megfejteni J De annyival lesz jobb, ha leírom, hogy ti is átélhetitek velem ezt az egész „rémálmot” ami nem is félelmetes volt, hanem inkább meglepő. Tehát akkor kezdjük.: nem tudom, hogy hol játszódik az álom, csak arra emlékszem, hogy egy hatalmas zöld kerítés volt ott, és egy olyan, ház aminek belső udvara van, és nem lehet az utcára látni, a bokroktól. Zsiványommal voltunk ott, akit egyszer szemem elől tévesztettem. Következő pillanatban már a Bozsival voltam, utána, Ő is elment mellőlem, és egy teljesen idegen emberrel beszélgettem, azt hiszem, Csabinak hívták, de ebben nem vagyok biztos. Közben még álmomban összefutottam, mindkettőjükkel, de folytatom a lényeget. Tehát összehaverkodtam ezzel a Csabival. Imádom a farkasokat, aki ismer, az tudja J És mesélt 1 állatról, 1 farkasról, akivel „találkozott” egyszer, nem tudom, hogy hol, vagy miért. És mesélte, hogy ennek a farkasnak a marása akár halálos is lehet, és nincs olyan ember a világon, aki ezt átélné, túl élné. Nagyon lekötött a dolog. Figyeltem végig. Hallgattam, mint az ovisok a délutáni mesekor. Aztán egyszer csak megpillantottunk valamit. Nem ismertem fel, de egy farkas volt. Iszonyúan csúnya, girhes, tetves alig élő dög. Csabi kijelenti büszkén, hogy hát igen így néz ki. Majd összerosáltam magam. Mire lesett a Csabinak is, hogy itt gáz van, hiszen Ő az. Ááh, soha nem láttam még ilyen állatot, egyenesen undorító volt, a végtagjai össze-vissza nőttek ki a törzséből. A Farka hosszú vékony volt az oldalából nőtt, ki, és alig volt rajta szőr, mert a tetvek miatt valaki levágta neki. Undorító volt. A lábai sem a helyén voltak, ahelyett a farka helyén lógott
1 láb, és a másik 3 teljesen szabálytalanul nőtt ki a testéből, így nehezen tudott járni, a pofája is undorító volt. Fülei nem úgy helyezkedtek el, mint 1 normális farkasnak vagy kutyának. Az egyik füle elől, a másik pedig hátul a nyakánál, volt látható. Undorító volt. Hátborzongatóan csúnya. Fogai közt csorgott ki a nyál, és sebes volt az ínye amit, azért láttunk mert vicsorgott ránk. De ekkor történt óriási dolog, nem hittem a szememnek, de az addig „jó” barátom „Csabi” is ellenem fordult és kiderült, hogy Ő a farkas gazdája. Szörnyen éreztem magam, átverve, kihasználva, bosszúsnak és félősnek egyszerre. Ahogy az az állat morgott rám annyira féltem, hogy nem hiszem el. Folyt a könnyem, de nem sírtam. Kérleltem, hogy szóljon rá, és fogja vissza, és hogy egyáltalán miért szükséges ez az egész? De nem válaszolt. Illetve igen, azt mondta: Megérdemled! Nem értettem az egészet, hátranéztem mögöttem állt sok hozzám tartozó ismerős. Néhány barátom, pár ismerősöm, kb. 5en lehettek, mindannyian engem néztek, szigorú nézéssel, némelyik sajnálva, nem értettem, mi a probléma velem? Még most sem értem mit tehettem. Aztán megszűnt a várakozás, az ocsmány farkas abba hagyta a morgást és nekem esett. Láttam ahogy óriási fogait belemélyíti a bőrömbe, a húsomba. De nem fájt először, Néztem…Közelről néztem, bele a szemébe…Láttam rajta, hogy csalódott, hogy nem tud bántani. De aztán mintha valami varázslatra történt volna átéreztem minden marás erősségét, mindent, amit előtte kaptam és amit utána. Iszonyú volt. Soha nem éreztem még így életemben, és ahhoz képest, hogy álmomban mart meg, mikor felkeltem végig tapogattam a testem, hogy nincs-e rajtam harapás nyom, vagy ilyesmi. Szóval visszatérve. Minden apró mozdulatát éreztem. Szájába vett megfordított, a hátamat karmolta, Fenekembe harapott, majd a lábamba, szörnyű volt. Közben mindenki nézett teljesen fapofával. Nem foglalkoztak a fájdalmammal. Ennyire nem éreztem még soha gyűlöletet senki ellen, mit azok ellen akik hátul álltak és csak néztek, mintha még  a farkast is biztatták volna… De nekem senki nem segített. Egyedül kínlódtam, és nem tudtam megvédeni magamat az iszonyú állat ellen, és undorító volt s ebes ínye, és vérben forgó szemei. Egyszer csak óriási fájdalom ért, addig ilyen nem fordult elő. Azt éreztem, hogy teljesen sötét lett. Majd a másik szemem kinyitva néztem, hogy mi történik, nem volt már két szemem világa, csak 1 1xűen kikarmolta. Soha életemben nem éreztem még így. Nem láttam. Semmit. A másik túl gyenge volt. Akkor elegem lett ebből. Elkezdtem védekezni a farkas ellen. Hátul még mindig néztek, Csabi mellettem állt, és röhögött, azt a hencegő pofát, ahogy rám nézett, és ahogy viselkedett mind ezek előtt. Nem értettem semmit. Elkezdtem tépni a bundáját, ami alig volt. Nem tudtam mit tenni, gyengének éreztem magam. Tele voltam karmolással, harapással, véraláfutásokkal. Undorítóan néztem ki. Váratlan fordulat történt, mikor Csabi látta, hogy kezdek védekezni a farkas ellen, cselekedett. Szólt a hátul állóknak, hogy aki sajnál az mentsen meg 5en vagy 6an álltak ott. Csak hárman indultak el értem. Iszonyú érzés volt. Igen hárman. Többiek ott álltak, nem tettek semmit. Közben többek érkeztek, mintha  a kivégzésem lett volna úgy éreztem, hogy onnan már nem tudok elmenni, élve soha. Szóval hárman indultak el elém. Nem nevezem meg azt a 3 személyt, de a többiekben akkor óriásit csalódtam. Annyit elárulok, hogy Zsiványom köztük volt. Úgy éreztem, hogy akik ott álltak hátul, mintha alárendeltek lettek volna  Csabinak, és mintha őket is kihasználta volna. Ők könnyű szerrel levették rólam az iszonyú állatot, Csabi ráparancsolt és az állat 1 pillanat alatt megnyugodott. De ahogy rám nézett, és ahogy én rá, nem tudtam, mit kellene tennem csak sírtam, és sírtam, könnyeim marták, a sebeket, és kevés könnyem volt marta a szemem. Nem tudtam, mi történt a másik szememmel. Körülnéztem, a hátam mögül eltűntek az emberek. 3an álltak körülöttem, nem tudtam megszólalni, ők se beszéltek. Csak magamba suttogtam.: Megérdemeltem ezt! , De valahogyan mégis túl éltem a túlélhetetlen farkast. Nem tudom, mivel érdemeltem én ezt ki. Úgy látszik: Megérdemlem! Itthon, ágyamban, felugrok, nézem az órám fél 1 ezt az egészet mindösszesen 20 perc alatt álmodtam. Nekem egy örök valóságnak tűnt, azt hittem soha nem élem túl ezt az egészet.

 

Szerintem eleget írtam erről, este írok postot talán ha lest erőm és kedvem, addig pedig, jó gondolkodást, és szép napot:

CsáCsá : EwE 

A legutolsó harcos gondolatai I.

Íme, megleltem hazámat.

Itthon vagyok, ez az otthonom. 

Alföld vidéke, hol messze látok,

dombok ölelte Balaton.

Íme itthon vagyok, de lám;

mi lett a dombok vörös aranyával,

hova lett a bokor, fa, virág?!

Eltűnt minden, csak gyárakat

lát az emberi szem szerte.

Balaton?! Ez lennél te?!

Hiszen nádas ölelt körbe,

s köztük a vízen vitorlás pihent.

Most szállodák ölelte pocsolya vagy,

alig van valami medredbe.

Zala folyó, halaid merre rejted?!

Hiszen régen a töltésre felállva láttam őket.

Tisza partja?! Elfogyott holtágak.

Már semmi sem dobja fel a tájat.

Csak füves puszta, s gyárüzem.

Csak emberek és fény körülöttem.

Tele van az ország,

én mégis magányos vagyok.

Nincs meg semmi múltbéli dolog.

Minden rossz, minden más,

minden csupa változás.

Zsámbéki templomunk;

romjaid semmibe vesztek,

a mostaniakat már nem érdekled.

Hollókő, ki emlékszik már rád,

feledésbe merültél, rég elfeledett hazád.

2011. február 17. 

-KisNyilas9323


utószó:

"Miért szép mégis ez az ország nekünk?

Amiért az édesanya szép a gyermek szemében:

hogy az övé,

s hogy egyetlen.

E táj dajkál és fölnevel,

anyanyelvet ad, megtanít beszélni

Ez a föld a mi szülőföldünk:

"egy kis világ maga!" "

A csalódás

Van, hogy az ember elhatároz valamit, és ezt az elhatározást mindenképpen végbe akarja vinni. Van, hogy ezek az álmok sikerülnek, van olyan, hogy kudarcba fulladnak. Akad olyan élménye az embernek, hogy amit tervezett azt a kisujj mozdításával el éri, viszont van olyan, hogy nagy erőfeszítések ellenére sem szerezhető meg az áhított álom. Van, hogy ezek a tervek egy egész életre kihatnak és van, hogy csak 1-2 napot ölel magába. Van olyan, hogy az ember beletörődik abba, hogy ez az álom elúszott, van olyan, hogy nem tud beletörődni. Hogy nem tudja lezárni, hogy őrli ez az álom magával. ... és tudja, mint ahogyan én is, hogy ELBASZTAM ... Volt életcél, Nincs életcél... 

És ez még csak a suli... Papus évfordulóját még nem is említettem. De "gyönyörű" napom lesz a holnapi.... Ja és még szalagtűző is... :'(

Papi, bár velem lehetnél... :'( 

Papus, nagyon szeretlek és nagyon hiányzol.

KisNyilas - erejét vesztett

Hunnia - Skinhead vagyok

 Hunnia - Skinhead vagyok

Nem kérem,hogy megérts,
Nem kérem,hogy szeress...
Nem kívánom,hogy félts,
Nem várom,hogy kövess...

Nem kérem,hogy higgyél,
S együtt lángolj velem...
Nem várom,hogy így élj,
Ne fogd hát a kezem...

Járom az utam,veled vagy nélküled,
Nem féltem magam,létem a küzdelem...
Skinhead vagyok,nem alkuszom,
Mindörökké Skinhead leszek...

Járom az utam,veled vagy nélküled,
Nem féltem magam,létem a küzdelem...
Skinhead vagyok,nem alkuszom,
Mindörökké Skinhead leszek...

Nem vagyok hajlandó,
Bégetni a nyájjal...
Lelkem nem eladó,
Mert szabadon szárnyal...

Szent tűz lobog bennem,
Olthatatlan lánggal...
Űz az árral szemben,
Harcba a világgal...

Járom az utam,veled vagy nélküled,
Nem féltem magam,létem a küzdelem...
Skinhead vagyok,nem alkuszom,
Mindörökké Skinhead leszek...

Járom az utam,veled vagy nélküled,
Nem féltem magam,létem a küzdelem...
Skinhead vagyok,nem alkuszom,
Mindörökké Skinhead leszek...

Járom az utam,veled vagy nélküled,
Nem féltem magam,létem a küzdelem...
Skinhead vagyok,nem alkuszom,
Mindörökké Skinhead leszek...

Változni nem fogok,
Ilyennek születtem...
Örökké lázadok,
A sötétség ellen...

Járom az utam,veled vagy nélküled,
Nem féltem magam,létem a küzdelem...
Skinhead vagyok,nem alkuszom,
Mindörökké Skinhead leszek..."

Tegnap éjjel erre a számra aludtam el. 

Kb. 2 órán át hallgattam folyamatosan.

majd felébredtem és kikapcsoltam a zenét.

Tegnap így voltam a dolgokkal. 

Mindenki ellenem. 

Senki sem velem.

Oldjam meg a gondjaimat magam.

nem tudom basszki. nem megy.

nem tudom megoldani.

Gyengusz vagyok.
Lóf*szt se tudok.

Alpári vagyok?!

Lesz*rom!

KisNyilas - gyengül kibaszottul

Rossz a kedvem, 

fáj a derekam.

Egyedül vagyok.

Nincs semmihez kedvem 

nem várom a holnapot.

Megint előjött ez a hülye dolog.

Hiába vagyok sokszor boldog,

gyakran érzek fura dolgot.

gyakran van, hogy nem értem magam sem.

Agyalok a semmimen.

és csak zakatol és zakatol,

csend sosincsen...

mindig van valami és nekem ez már nem kincsem.

Neked fogalmad erről semmi sincsen. 

Jobb is, hogy idegen neked ez itten.

Katyvasz az egész,

ne fáraszd elméd.

áááh

Rossz egyedül. 

Nincs kihez szóljak.

Kedvem lenne átbeszélni az éjjelt.

De magányom elhallgattat.

Kedvem lenne beülni 1 zajos helyre és hallgatni.

Kedvem lenne 1 koncerten tombolni.

Kedvem lenne az ágyban Kedves mellett feküdni.

Kedvem lenne a karjában ébredni.

Kedvem lenne 1000 dologhoz, de semmi sem válik valóra. 

Tudjátok mit? Menjetek a f*szomba ...

pársorosNeked ♥

Jó lenne ma éjjel is veled. 

Ma is jó lenne 

a tested magam mellett. 

Nem kellene más csak 1, 

hagyd, hogy nézhesselek. 

Beszélgetnénk, és szívünk,

szemünk ismét nevetne együtt.

Nem kellene más, csak még 1,

hogy ne piszkáljon senki minket.

Most mindenkitől csendet kérek! 

Egyedül csak te beszélhetsz. 

Mesélj csak, 

figyelem minden szavadat. 

Tudod, hogy szívesen hallgatom

a mély hangodat.

Hunnia - Skinhead vagyok

 

Ma voltam nyíltnapon. PTE IGYFK-n. kellemes napot töltöttem el az édesanyámmal, (remélhetőleg) a következő iskolámban. anyával üldögélünk, beszélgetünk, teázgatunk, vártuk hogy kezdődjön a vetítés... jó kedvem volt, találkoztam számos ismerőssel, régi barátokkal. Egyszer csak... úgy a semmiből.... belibben 4-5 lány osztálytársam.... akik, áááááh, nem tudták, hogy én ott vagyok. nem hiszem el, hogy ennyire zavartam volna köreiket, hogy nem fértem volna el mellettük. Anya is furcsán nézett... mind1, ez van. Értem már, hogy púp vagyok sok mindenki hátán. Nem baj, már csak pár hónap és megszabadultok tőlem, és az egyéb irritáló személyektől, akik csak megrontják a mindennapjaitokat... akkor tökéletes életet fogtok élni, és nem fogok se én se mások a döntéseitek útjába, illetve a célotok elé állni. ez most így kivetítve mindenre. "Változni nem fogok ilyennek születtem." vagy elfogadsz vagy elfordulsz. Ha fordulsz akkor megbaszhatod az egészet. aki szeret az így szeret, és van ki szeret  ( ! ), a te kedvedért, hogy megszeress.... na azért pedig nem fogok változni. látod mekkora seggfej vagyok?! Nem érdemlem meg, hogy rám pazarold az idődet. Ezért ne is baszogass, ne piszkálj és ha valami problémád van, akkor lökd a pofámba a véleményedet. 

az életcélomról akartam írni. De kiharcoltátok, ezt a "bemutatkozó bejegyzést"

Megbaszhatjátok... mindegyik.... akinek szántam.... 

KisNyilas voltam.

Ui.: Ne nyald a seggem!

"... porból lettem s porrá leszek félek, hogy a ködbe veszek..."

°˘~`merengés°˘~`

Nahát, ma megint szépen engedtem magam felbosszantani. pedig tényleg semmi közöm már a dologhoz. És mondhatnám azt, hogy lesz*rom magasról, vékonyan, ahogy kell az ilyen "nem-törődöm-típusú-embereket". Csak olyan nehéz, felfogni nekem a dolgokat, hogy valakiknek, ezt a "basszuk át a másikat" -dolgot hobbi szinten sikerül űzni. Valaki, akiben régen ... (rég volt, tán igaz se volt) ...bíztam. Az az ember így teljesen hülyének néz És nem is foglalkozik azzal, hogy hiába nincs már közünk egymáshoz, nem bántja meg pici, (enélkül is) törékeny lelkemet. De basszus mit várok tőle. Ha cseppet is fontos maradtam volna neki, akkor annak is örülne, hogy én jól érzem magam  Karcsival és boldog vagyok, mikor vele lehetek. De ezt sem érti meg. és azt sem, hogy köztünk már nem lesz semmi, nem képes elfogadni. Jó, rendben küzdjön értem. De csak magában, és ne hozza, és nyújtsa ezt nekem, és sajnálom, ha idáig tápláltam benne a reményt és így hitegettem. Nem akartam. egyszerűen nem akartam, hogy rossz legyen neki, hogy teljesen mellőznie kelljen engem. De ahogy nyújtottam a kisujjam, kellett az egész karom. Gyenge voltam. Mondhatni, mindig engedtem a dolgoknak. Segítettem amiben tudtam. Csakhogy Ő ezt félre értette. tudtam, hogy nem fogunk tudni elválni békességben, mert ennyire értetlen. Tudtam, hogy veszekedés lesz. Tudtam, hogy az én kiborulásom fog véget vetni a köztünk levő kapcsoknak. Így alakult. Ma kiborultam. Töröltem mindenhonnan, ahol csak eltud érni. Ma nálam betelt a pohár.

_________________________________________________________________

Persze vannak kik segítenek. Mindig akad valaki. Napközben Anya és Karcsi. Nagyon sokat segítettek. Aztán Kittihez mentem, segítettem neki matekozni, eltelt a kínos délután így egészen gyorsan. Beszéltem még este 2x Karcsival telefonon. Nagyon jól esett. <3 Aztán Este rám írt Norbi. 1000 éve beszéltünk. Hiányzott már. Zenéket hallgattunk és a jövőről is beszéltünk.

Nagyon várom a pénteket. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog elsülni ez a Garay-bálos dolog. Jó lesz egy kis lazítás már. Fáradt vagyok. Semmi buli nem volt. Nem mehettem el koncertre sem. Ami nagy szívfájdalmam volt.

Ma sokat gondolkoztam. Így az egész életemen. Ma nagyon bennem volt, hogy az első cél a szemem előtt az az "óvónénisdi". Nagyon szeretnék az lenni. Második félévben nagyon bele fogok húzni, hogy jó pontjaim legyenek és, hogy felvegyenek a suliba. Nagyon szeretném. Ez az 1ik álmom. 

A másik álmom. nem rajtam múlik. És igazából semmi közöm sincs hozzá. hiszen nem tartozik nekem..., vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg..., nem függ tőlem..., de nem akarom, hogy a Karcsi megint Angliába menjen. Mesélte, hogy tavasszal lehetséges. Én ezt nem akarom. Szeretném, ha itt maradna, és nem menekülne el messze.

Ezen agyalok, hogy végre valaki megint közel került hozzám, és lehet, hogy nem is marad velem/nekem sokáig. Önző vagyok. Ez van. Boldog szeretnék lenni. Csak 1 kicsit. De baszhatom az álmaim a kis-buzi-Sors mindig közbe szól, és mindig áthúzza az én számításaimat. Szinte már hozzá szoktam. Köszi Sors. Igen kedves vagy velem.

Na ezt a szófosást amit most levágtam ebben a félórában. és kb. ez csak 5 percnyi agyalás terméke. Mi lenne, ha minden kuszaságot látnátok a fejembe. { akkor:  "KAOSZ" lenne :-) }

Fáj a szívem. Baszakodik. Belülről nyom. Torkomban gombóc, de nem sírhatok. Csendet kérnek! Az angyalaim is megmondták, hogy béke legyen a lelkemben. De nem működik. Valaki mindig felrúgja. Amíg pozitív csalódást okoznak addig nem gond. De mostanság eléggé átcsapott a negatív csalódás ... elbillent a mérleg serpenyője. Már csak 1-2 ember tud nekem pozitív dolgokat nyújtani. kérlek ne rontsátok el. Így is kezdek lelkileg senki lenni. Lassan már csak fizikai létem van. Segítsetek!

KisNyilas voltam. 

2011. január 15. 21.56

Lord - Vándor

Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.

Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.

És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.

Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.

Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.

Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!

Évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.

Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.

- 2009. Július 17. - 0.30 - feljegyzés egy régi kémia füzetben....

" ... ismét ugyan akkor éreztem szorítást a torkomban. És ismét annál a résznél kapott el a sírás. 

Nem is sírtam. Csak a könnyeim folytak. Elérzékenyültem?! Eszembe jut az a kép és ismét elkap, de most már a sírás. A fáknál, fasornál sétálnak. Mintha nagymama sétálna az unokával.... mindeközben férj és feleség.... ( Benjamin Button különös élete) 

Annyira hiányzik a Papám! Nem tudom feldolgozni, hogy nincs többé. Nem megy. .. és ez a rész a filmben ... a kisgyermekkoromra emlékeztet az én múltamra és bele nyúlik a jövőmbe. Az én gyermekem már nem fogja megtudni, hogy milyen nagyszerű ember volt a Papám és, hogy mennyire szerettem...és szeretem. Én vele sétáltam a fasornál. ... és mondta el, hogy melyik fa, gomba és lábnyom milyen és kié. És csak mesélt és mesélt. 

Talán ezért ennél a résznél érzem rosszul magam. Ma már 2x sírtam. Nem tudom mi van velem. Nem  érzem jól magam. Boldog és boldogtalan vagyok 1xre. Félek, hogy 1x hülyeséget fogok tenni, mikor ilyen állapotba kerülök, és azért is, hogy tettemmel másoknak is fájdalmat okozok. Szándék nélkül. 

Mindig tervezek a jövőre, hogy legyen miért élnem, de csak a közeljövőre.( ami biztosan elérhető...) Hónapokra, évekre előre sohasem, mert csalódnék.

Hiányzik a papám, én találkozni akarok vele és megölelni, puszit adni a borostás arcára és érezni a borszagú leheletét. Zsíros kenyeret enni kovászos uborkával és leégni a dinnyeszedés közben, barackot szedni a gyümölcsösben vagy akármi más, csak had lássam a Papám!"

Filozófia óra termése...

Filozofálgattam... :)

" Ma egész nap a fejembe jártál. Az esti SMS-ekre gondoltam meg az esti beszélgetésünkre. Reggel beszéltem a Szabolccsal. Mondtam neki a problémákat. Megbeszéltük. Talán megértette. Sok minden kavarog a fejemben...megint, de egy dologban biztos vagyok, abban, hogy téged mindennél jobban szeretnélek megismerni.Egyre közelebb állsz hozzám, egyre jobban hiányzol mikor nem láthatlak/hallhatlak/olvashatom az írásaidat. Egy tanórán kb. 10 percenként nézem meg, hogy írtál e SMS-t vagy kerestél e. Milyen vicces... mert filozófia óra van és most is hozzád írok : ) Jó lenne találkozni csütörtökön. Akkor későn kell bemennem a suliba. és korán végzem; sokat lehetnénk együtt. De jó lenne : ) Persze ez most csak rajtad múlik. Pénteken igyekszem majd bejönni Szexárdra. Remélem, hogy anyáék elengednek. (...most eléggé személyes rész jönne, ezt majd telefonon, vagy msn-en : ) )

Így, hogy írok, még így is milyen lassan telik ez a filozófia óra, még 10 perc. Ez valami halálos komolyan.. ."

így ennyi volt órán... : )

Guten Abend! : )

Papa

Búcsú

Ne haragudj rám,

de nem hiszem el,

nem tudom elhinni még Neked sem.

Láttam azt, hogy földet tettek Rád,

és valami fehér ruhát.

Azt hiszed, hogy alszunk párat,

és elszáll lelkünkből a bánat.

Tévedsz ám! Nem is kicsit...

Nem alszik az itt bent ki...

Lelkünkben talán örökké

van, mire azt mondjuk ég.

Ez a szeretet, melyet

mindenkiben életre keltesz.

Csak jóra és szépre emlékezünk,

s az is elég, ha rajtad lelkizünk.

Miért van az, hogy 

ki temetéseden (ott) volt,

mindnek könnybe lábadt

szeme, mikor a pap 

azt mondta:

"Béke Veled!"

Sírtunk, fájunk, búsulunk.

Jóban is és rosszban is 

hiányolunk.

Hiányzol, és veled

hiányzik a móka.

Nincs ki azt mondja:

"Nincs itt semmi probléma!"

No, és mi lesz a kerttel?!

Készültél a tavaszra, fákat metszetted...

Hogy terem majd a gyümölcs?!

Kivel lesem meg, járt-e itt az őz?!

Annyi dolgot hagytál itt...,

és nekem semmi keserűt,

Hiányod így még keserűbb.

Fáj a lelkem, hogy te nem,

hogy TE NEM köszönthettél fel engem.

Pedig már érett vagyok, betöltöttem a tizenhatot.

És ha velünk maradtál volna,

idén rátehettük volna,

ugyan azt a két gyertyát a tortánkra.

Annyi mindent csináltunk...,

 emlékszel az agancsokra?!

Párban leltünk rájuk,

de boldogak voltunk,

Büszkén mutattuk otthon.

De ne félj!

Öcsémmel átélem azt, 

mit velem éltél,

azokat a boldog perceket

had vigyem tovább helyetted.

Pedig milyen jó lett volna,

Hárman taposni a hóban,

menni kirándulni,

és a munkát sem felejteni..

Jött volna az öreg-Merci,

és segítettünk volna dinnyét szedni.

De ezek mind csak tervek,

amiket hiába szövögetek.

Már csak a harang, sziréna,

és lelkem emlékezik mindezen jókra.

Reméltem, hogy egyszer...,

esküvőm napján, majd Te

is azt mondod:

"Éljen az ifjú pár!"

Nem hogy ezt, semmit sem

mondasz már el nekem,

és nem lesz már boldogság,

teljes lelkemben.

Valamennyire mindig velem leszel...,

És én soha, soha nem feledlek 

Téged el...,

Ölellek sok szeretettel!

- 2009. február 17. ( Papa temetésének napja )
___________________________________

Papa, nagyon hiányzol! Nagyon szeretlek és most nagyon nagyon kellenél nekem... Szeretnélek megölelni, és a füledbe súgni, hogy Papa, szeretlek! Érezni a borostás puszidat és érezni az illatodat és hozzád bújni, az öledbe ülni, és hagyni, hogy csiklandozz. Megölelgetni... papa nagyon rossz nélküled... Papa, Papa, én nagyon szeretlek! Megnyomkodnám öreg hátadat, ahogyan kérni szoktad, megmasszíroznám a válladat és jó éjt puszit is adnék minden este.  Meg persze megpucolnám az almát amíg fürdesz, és utána együtt ennénk meg.... tudod a főtt almát. Papa, azóta nem ettem olyat, mióta elmentél. Hiányzik az íze, de egyedül nem olyan, azt, csak veled volt jó enni. Papa, hiányzol! Papa, szeretlek! Papa látod, már megint sírok. Látod, nem tudok mit csinálni, már megint...Papa, hogy legyen?! Papa, nekem kellesz, nekem ez így nem jó. Most már megint egyre többet jutsz eszembe és megint olyan, mint a halálodkor, hogy csak sírva tudtam elaludni. Papa megint ilyen rossz, látod...megint....Vigyázz rám, ölelj meg és adjál "jóéjtpuszit"! Papa, Nagyon szeretlek!

Papa, nem rég volt disznóvágás, és felemlegettek Téged. És alig tudtam visszafojtani a sírást. Csak a Janó vette észre, és talán apa. Papa, akkor kezdődött megint ez el. Janó segített, hogy ne sírjak, elkezdett nevettetni, de Papa, a mosolyom nem volt őszinte... nem tudtam nevetni, és akkor kezdődött el megint az "éjszakai sírások sora"... Papa, hiányzol nekem! És ahogy hallottam nem csak nekem... Papa, én még most sem tudom elhinni, hogy már soha sem láthatlak. Papa, Te nem halhattál meg. Papa, te velem vagy most is, és tudom, hogy látsz, Papa. Ugye így van?! Igazam van?! 

PAPA, SZERETLEK NAGYON, NAGYON, NAGYON!

A "tökély"-től a "szamár"-ig mindezt egy "igaz barátnak"....

Volt egyszer egy társ

és volt egy barát.

A társ a bajban is barát.

A korábban említett barát

a kifakadás után ellenséggé vált.

Köpköd, fúj, fuldoklik,

a tetteiben őrlődik.

Bocsánatot nem sír szája,

pedig Ő maga a hiba forrása...

Tolja másra... másra, 

Én vagyok a hibás.

Így, hogy lehetnék az Ő barátja?!

A másik meg aki halk,

Fogja kezét; ne félj, nincs baj!

Nekem egyszer nem fogta egyik sem.

Mégis megállok a helyemen.

( vers többi része érzelemkifakadás, nem akarok sértődést stb. azt már túlzott őszinteség szülte. Majd talán közzé teszem holnap, de most nem... )

( 2009-es február 17.-i versemet is felírom majd. Az az én kedvencem. Mindig könnyet fakaszt...)

- KisNyilas

pár darab 2009-es versem...

Esőben.

Jártam ismét nálad.

Csend és béke volt ott.

Csak néztem a fejfádat,

és a halálodon gondolkodtam.

- 2009.02.26. ( Papa halála után 15 nappal )

Egy rövidke gondolatsor...

Az igazi magyar,

bizony nem hagy

téged magadra.

Az igazi hazafi

szívéből áll ki

érted, nem hagy el,

soha az életben téged!

- 2009.02.20. ( Mama szülinapja )

Sok minden..........

a fő az, hogy csakis tisztán és természetesen ....

Mióta nem írtam .... Atya-Isten! 

Sok-sok idő, sok-sok történet...

Szilveszterről...? 

No comment...

egyszerűen ráébredtem dolgokra, mégpedig A Pofon által...

Köszönöm neked, kedves "barátnő"... 

De legalább én tiszta szívvel ...

( "Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen."

1925. március - József Attila ) 

...kezdhetem el az új évet.

Bennem nem maradt félreértés, harag, bosszú sem.

Őszintén kezdem ezt az évet. Mindenkivel tisztán fogok beszélni, egyértelmű leszek, kétszínűség idén sem lesz a "kenyerem"... Na és persze Kitartás!

ez mindig bennem lesz...

írtam 1 verset, majd lehet, hogy holnap felrakom ide a blogra... megihletett a magyar óra...

------------------------------

Aztán azt akarom még, hogy eldöntöttem, hogy erős leszek és "...nem hajlok semmi szélnek, pusztító jégverésnek...". Amit elhatározok az úgy lesz, ahogy én akarom "sehonnai bitang ember" nem fog megállítani... "Nem, Nem, Soha!"

Most megint úgy érzem, hogy tök jó bennem minden, csak 1 valaki hiányzik, és Ő egyre jobban, és nem lehet igaz, hogy mindig bekavarodik vmi / vki a képbe és sose úgy jönnek össze a dolgaim, ahogyan én azt szeretném...Na de nem siránkozom, mert én is hiányzom Neki és lehet, hogy hülyén hangzik, de ez kicsit enyhít a hiányon, amit érzek... : )

Aztán annyit még, hogy sokat köszönhetek embereknek.... itt meg kell említenem pár nevet úgy érzem... nem szeretnék ki hagyni senkit.... Elsősorban Weisz - aki szilveszterkor beszélt velem, és nem csináltam neki köszönhetően semmi hülyeséget... Szabolcs - aki kezét nyújtotta mikor a szarban voltam.... Viktor - Köszönöm a baráti öleléseket és a kedves szavakat.... Fincsi- akinél meghúzhatom magam baj esetén... Karcsi - neked csak azt köszönöm, hogy vagy.... : ) Vivi - aki "maga mellé fogadott", mint 1 csövest, csak én önszántamból távoztam... Peti - aki Karácsony előtt szakított rám egy kis időt és helyre rázta a gondolataimat.... És mindazoknak akik 1 kicsi lelket is öntöttek belém december utolsó napján... Köszönöm a dicséreteket a hajamra... : ) .... a közös képeket.... : ) .... a közös élményeket.... : ) ... az emberek őszinteségét... : ) az emberek tetteit.... : ) .... a hideg zuhanyt amit kaptam.... : ) utólag megmondom, hogy .... ez kellett nekem.... most sokkal jobb az életem... : )

Ma sokat gondolkoztam a napjaimon... rájöttem, hogy valamit kell kezdeni magammal... még nem jutottam semmire, de vannak apróbb ötleteim...

Most megyek.... 

Jó éjt! 

"Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket."

Szebb Jövőt!

- KisNyilas