Miért??? - kedvenc bejegyzésem az előző blogomból

Kellemes szép napot kívánok, miden kedves olvasómnak. Remélem szép napnak néznek elébe J Azért írok, mert úgy gondolom, hogy feldobom kicsit a hangulatot. De nem hiszem, hogy sikerülni fog. LNem tudok jó hírrel szolgálni. És semmi említésre méltó dolog nem történt. Viszont álmodtam egy nagyon különöset. Lehet, hogy azért, mert későn feküdtem le, vagy mert, sokat ettem vacsorára, vagy mert alap sztorija van az egésznek, vagy mert megérdemlem… Nem lehet megfejteni J De annyival lesz jobb, ha leírom, hogy ti is átélhetitek velem ezt az egész „rémálmot” ami nem is félelmetes volt, hanem inkább meglepő. Tehát akkor kezdjük.: nem tudom, hogy hol játszódik az álom, csak arra emlékszem, hogy egy hatalmas zöld kerítés volt ott, és egy olyan, ház aminek belső udvara van, és nem lehet az utcára látni, a bokroktól. Zsiványommal voltunk ott, akit egyszer szemem elől tévesztettem. Következő pillanatban már a Bozsival voltam, utána, Ő is elment mellőlem, és egy teljesen idegen emberrel beszélgettem, azt hiszem, Csabinak hívták, de ebben nem vagyok biztos. Közben még álmomban összefutottam, mindkettőjükkel, de folytatom a lényeget. Tehát összehaverkodtam ezzel a Csabival. Imádom a farkasokat, aki ismer, az tudja J És mesélt 1 állatról, 1 farkasról, akivel „találkozott” egyszer, nem tudom, hogy hol, vagy miért. És mesélte, hogy ennek a farkasnak a marása akár halálos is lehet, és nincs olyan ember a világon, aki ezt átélné, túl élné. Nagyon lekötött a dolog. Figyeltem végig. Hallgattam, mint az ovisok a délutáni mesekor. Aztán egyszer csak megpillantottunk valamit. Nem ismertem fel, de egy farkas volt. Iszonyúan csúnya, girhes, tetves alig élő dög. Csabi kijelenti büszkén, hogy hát igen így néz ki. Majd összerosáltam magam. Mire lesett a Csabinak is, hogy itt gáz van, hiszen Ő az. Ááh, soha nem láttam még ilyen állatot, egyenesen undorító volt, a végtagjai össze-vissza nőttek ki a törzséből. A Farka hosszú vékony volt az oldalából nőtt, ki, és alig volt rajta szőr, mert a tetvek miatt valaki levágta neki. Undorító volt. A lábai sem a helyén voltak, ahelyett a farka helyén lógott
1 láb, és a másik 3 teljesen szabálytalanul nőtt ki a testéből, így nehezen tudott járni, a pofája is undorító volt. Fülei nem úgy helyezkedtek el, mint 1 normális farkasnak vagy kutyának. Az egyik füle elől, a másik pedig hátul a nyakánál, volt látható. Undorító volt. Hátborzongatóan csúnya. Fogai közt csorgott ki a nyál, és sebes volt az ínye amit, azért láttunk mert vicsorgott ránk. De ekkor történt óriási dolog, nem hittem a szememnek, de az addig „jó” barátom „Csabi” is ellenem fordult és kiderült, hogy Ő a farkas gazdája. Szörnyen éreztem magam, átverve, kihasználva, bosszúsnak és félősnek egyszerre. Ahogy az az állat morgott rám annyira féltem, hogy nem hiszem el. Folyt a könnyem, de nem sírtam. Kérleltem, hogy szóljon rá, és fogja vissza, és hogy egyáltalán miért szükséges ez az egész? De nem válaszolt. Illetve igen, azt mondta: Megérdemled! Nem értettem az egészet, hátranéztem mögöttem állt sok hozzám tartozó ismerős. Néhány barátom, pár ismerősöm, kb. 5en lehettek, mindannyian engem néztek, szigorú nézéssel, némelyik sajnálva, nem értettem, mi a probléma velem? Még most sem értem mit tehettem. Aztán megszűnt a várakozás, az ocsmány farkas abba hagyta a morgást és nekem esett. Láttam ahogy óriási fogait belemélyíti a bőrömbe, a húsomba. De nem fájt először, Néztem…Közelről néztem, bele a szemébe…Láttam rajta, hogy csalódott, hogy nem tud bántani. De aztán mintha valami varázslatra történt volna átéreztem minden marás erősségét, mindent, amit előtte kaptam és amit utána. Iszonyú volt. Soha nem éreztem még így életemben, és ahhoz képest, hogy álmomban mart meg, mikor felkeltem végig tapogattam a testem, hogy nincs-e rajtam harapás nyom, vagy ilyesmi. Szóval visszatérve. Minden apró mozdulatát éreztem. Szájába vett megfordított, a hátamat karmolta, Fenekembe harapott, majd a lábamba, szörnyű volt. Közben mindenki nézett teljesen fapofával. Nem foglalkoztak a fájdalmammal. Ennyire nem éreztem még soha gyűlöletet senki ellen, mit azok ellen akik hátul álltak és csak néztek, mintha még  a farkast is biztatták volna… De nekem senki nem segített. Egyedül kínlódtam, és nem tudtam megvédeni magamat az iszonyú állat ellen, és undorító volt s ebes ínye, és vérben forgó szemei. Egyszer csak óriási fájdalom ért, addig ilyen nem fordult elő. Azt éreztem, hogy teljesen sötét lett. Majd a másik szemem kinyitva néztem, hogy mi történik, nem volt már két szemem világa, csak 1 1xűen kikarmolta. Soha életemben nem éreztem még így. Nem láttam. Semmit. A másik túl gyenge volt. Akkor elegem lett ebből. Elkezdtem védekezni a farkas ellen. Hátul még mindig néztek, Csabi mellettem állt, és röhögött, azt a hencegő pofát, ahogy rám nézett, és ahogy viselkedett mind ezek előtt. Nem értettem semmit. Elkezdtem tépni a bundáját, ami alig volt. Nem tudtam mit tenni, gyengének éreztem magam. Tele voltam karmolással, harapással, véraláfutásokkal. Undorítóan néztem ki. Váratlan fordulat történt, mikor Csabi látta, hogy kezdek védekezni a farkas ellen, cselekedett. Szólt a hátul állóknak, hogy aki sajnál az mentsen meg 5en vagy 6an álltak ott. Csak hárman indultak el értem. Iszonyú érzés volt. Igen hárman. Többiek ott álltak, nem tettek semmit. Közben többek érkeztek, mintha  a kivégzésem lett volna úgy éreztem, hogy onnan már nem tudok elmenni, élve soha. Szóval hárman indultak el elém. Nem nevezem meg azt a 3 személyt, de a többiekben akkor óriásit csalódtam. Annyit elárulok, hogy Zsiványom köztük volt. Úgy éreztem, hogy akik ott álltak hátul, mintha alárendeltek lettek volna  Csabinak, és mintha őket is kihasználta volna. Ők könnyű szerrel levették rólam az iszonyú állatot, Csabi ráparancsolt és az állat 1 pillanat alatt megnyugodott. De ahogy rám nézett, és ahogy én rá, nem tudtam, mit kellene tennem csak sírtam, és sírtam, könnyeim marták, a sebeket, és kevés könnyem volt marta a szemem. Nem tudtam, mi történt a másik szememmel. Körülnéztem, a hátam mögül eltűntek az emberek. 3an álltak körülöttem, nem tudtam megszólalni, ők se beszéltek. Csak magamba suttogtam.: Megérdemeltem ezt! , De valahogyan mégis túl éltem a túlélhetetlen farkast. Nem tudom, mivel érdemeltem én ezt ki. Úgy látszik: Megérdemlem! Itthon, ágyamban, felugrok, nézem az órám fél 1 ezt az egészet mindösszesen 20 perc alatt álmodtam. Nekem egy örök valóságnak tűnt, azt hittem soha nem élem túl ezt az egészet.

 

Szerintem eleget írtam erről, este írok postot talán ha lest erőm és kedvem, addig pedig, jó gondolkodást, és szép napot:

CsáCsá : EwE