Véleményem szerint... Végülis ki vagy mi számít ma igazán magyarnak? A gulyás, esetleg a fűszerpaprika, vagy a csikósok bő-nadrágja? Vagy a Magyar Gárda, Betyársereg? Ki tud erre a kérdésre egyből válaszolni? Valószínűleg senki, illetve csak nagyon kevesen. Rögtön talán még én sem tudnám a helyes választ. ... és amúgy is, erre a kérdésre, nem lehet 1 mondatban válaszolni.
Napjainkra annak a szónak, hogy magyar, már nem az a jelentése, mint évtizedekkel ezelőtt. Akkor ez a szó tükrözte az összetartást, az összetartozást, a büszkeséget, a hazaszeretetet, és a hazafiságot is. Mára ezek a szavak, már nem köthetőek a magyar- szavunkhoz. Ha valaki az összetartozást, összetartást akarja megvalósítani, azt az embert a többség megveti és lenézi, azzal az indokkal, hogy ez megvalósíthatatlan. Ennek a visszhangját én is érzem, mivel én sem mondtam még le a "magyarok összetartoznak" dologról. Szerintem ez azért megvalósíthatatlan, mert nagyon sokan negatívan gondolkoznak. Ez a negatív dolog összehasonlítható a holnapokkal, a mindennapokkal. Íme, egy példa; ha valaki, legyen ez a valaki Ede... Ede felkel reggel, étkezik, és elindul a munkába, délelőtt iszik egy kávét, ebédidőben megeszi az odacsomagolt elemózsiáját, és délután öt órakor elindul a munkahelyéről haza. Ede, nem úgy indul el, a munkahelyről, "Na, holnap is egy ugyan ilyen nap..." vagy, "Holnapi nap, még ennél is unalmasabb lesz és fárasztóbb...", hanem úgy indul el, hogy: "Milyen jó, hogy eltelt a mai nap, épségben vagyok, ha haza megyek, akkor pedig lepihenek." Ede, sem gondolkozik negatívan! Hogyan lehet, úgy élni, hogy nem látják meg az emberek a szépet?! Tessék kinyitni a szemeket! Összetartozás, összetartás?! Mutassuk meg! Igen, megy nekünk! "De hát a Gizi, a Gáspár, a Béla, és a Léna is megmondta, hogy nem tudunk összetartozni úgy, mint ahogyan kellene." Erre a válaszom az, hogy "Na, és?! Tessék szembeköpni ezeket az embereket. Hátra dőlni a széken, hasunkra helyezni a kezünket, megpihentetni rajta, és kijelenteni: Látod, nekünk sikerült! Megmutatjuk, mi az összetartozás, megmutatjuk, hogyan kell szeretni a honfitársainkat!"
Büszkeség... Ki lenne büszke, a jelenlegi állapotra? Senki, hiszen a csonka Magyarországra senki sem lehet büszke, csak azok, akik a jelenlegi határokat felfestették. Az 1920ban történt "feldarabolás" okozta sokk máig jelen van nemzetünkben. Büszkeség... akkor volt a magyar büszke mikor ki állt a mező közepére, és ameddig ellátott, a maga juhait látta. Akkor volt a magyar büszke, mikor meglátta, hogy a lányát, s fiát épségben, egészségben házasíthatta ki. Akkor volt a magyar büszke, ha 3-4-5 unokája, dédunokája született már, és persze, azok örököltek, jó és rossz tulajdonságokat is a magyartól. Én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Köszönöm a Jóistennek.
Hazaszeretet... Mindenkinek szeretnie kellene a szülőföldjét. De mára ez is megváltozott. Aki szereti, azt tisztelem, aki nem, azt pedig megvetem. Nem is értem igazán, hogy miért nem szereti valaki a szülőföldjét. Azért, mert a mi nyelvünk nem hódította meg a világot?! Vagy azért, mert országunktól csatoltak el területeket?! Azért, mert elvesztettük mindkét világháborút?! Egy olyan kérdést kérek, ami megválaszolja ezt a nemtörődömséget, amit látok a fiatalságban. Azért megemlíteném, hogy volt nekünk egy '48as forradalmunk és volt egy '56unk is, amit a mai napig piros betűsen ünneplünk, és meg van az ok arra, hogy ezeken a napokon miért nem kell suliba menni illetve dolgozni. Akik akkor kimentek az utcára, azok az ember tudnának mesélni a hazaszeretetről. Ide kapcsolnám a következő fogalmat is: Hazafiság?! Mit is jelent? "Hazafinak; hazáját szerető, érte önzetlenül tevékenykedő embert nevezzük." - Írja a Magyar értelmező kéziszótár. Szerintem, ennek a könyvnek ezt a címszavát nem sokan keresték fel... ha felkeresték, akkor pedig, nagyon hamar feledésbe merült.
Anarchia, tehát zűrzavar, fejetlenség, nemtörődömség, közöny, kizsákmányolás, elidegenedés, nemzetrombolás, a magyar nemzet sárba tiprása az, ami most zajlik hazánkban. Senki sem tudja, hogy ennek a folyamatnak mikor lesz vége, lehet, hogy ez vezet majd a nemzethalálunkhoz. A 18. században egy német filozófus Johann Gottfried von Herder már megjósolta az akkori Magyarország elbukását, de tévedett. Akkor idegen kezeknek volt kitéve gyönyörű hazánk. Most ez a jóslat ismét előtérbe került, azzal a kivétellel, hogy nem idegenek, hanem mi magunk mérgezzük nemzetünket, országunkat! Bukást, csakis saját magunknak köszönhetjük. De Isten adja, hogy ne így legyen.
Vár még ránk szebb jövő, csak Kitartás kell ahhoz, hogy elérjük azt!
Magyarország a történelem folyamán többször is bebizonyította erősségét, ami abban rejlett, hogy mindig összefogtak a bajban, búban, bánatban, akkor is, mikor már mások hátat fordítottak az országnak, a nemzetnek. A mostani helyzetből a kiutat, csak összefogással, összetartással találhatjuk meg. Fogalmazásomat e pár sorral zárnám:
"Ó, Magyarország, miért nem süt már rád a Nap?
Ó Magyarország, miért vagy boldogtalan?!
Ó Magyarország, ha te is érzed, amit én,
Jó lenne már végre, ha felébrednél,
Ébredj fel!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése