Eljön az Idő Mikor Minden Más lesz ...
Van egy házaspár. Ők élnek boldogan, kisebb-nagyobb problémákkal, de szeretetben, és kettejük örömében. Szeretik egymást, és azt hitték, hogy semmi sem állhat az útjukba, álmaik útjába, semmi sem húzhatja keresztül a sok-gyermekes-családjuk megvalósítását. Ábrándokban éltek. Tizennyolc- tizenkilenc éves koruk óta, tervezték, hogy mennyi gyermekük lesz, hogyan fogják őket nevelni, felnevelni, hol fognak megfoganni a gyermekek, milyen keresztnevet adjanak nekik, és hova fognak menni hétvégenként kirándulni. Eltervezték, hogy éjjel mindketten felkelnek, ha sír valamelyik csemete, közösen fogják gondjukat viselni, és fürdetni valamennyit. Az is meg volt már, hogy étellel, hogyan látják el őket. Ki csinálja a reggelit, és ki ébreszti majd a gyermekeket, mikor óvodába, iskolába kell menni. Mindent úgy terveztek, hogy a picikéknek majd a legjobb legyen. De minden tervüket keresztülhúzta egy orvosi vizsgálat, ahol kiderült, hogy a Lánynak soha nem lehet saját gyermeke. Soha nem érezheti át a szülés kínját, fájdalmát. Soha nem érezheti azt, ahogy a kis magzatvizes testet a mellére fektetik, és soha nem mondhatja azt egy gyermeknek sem, hogy édes kisfiam. Nem lesz az elsőszülött fiú neve Csaba, és a pici lányé, sem lesz Emese, Nimród fiúk sem lesz, és Mátyás sem. Összetörtek?! Dehogy. Nem. Nem. Annál sokkal nagyobb trauma érte őket. Két ember boldogságát húzta át, ez a feldobódott probléma. Két ember álmát, a lány összes önbizalmát, a nőiességét, a szívét törte össze, belülről. És ki tehet erről? Senki sem. Ez az Élet. Bemutatom: Élet! - Kedves olvasó! ... Kedves olvasó!- Íme, az Élet! Kiszámíthatatlan, és olyankor és olyan helyre tud lecsapni, ahol nem is számítana rá a szegény ember. Mert őket sem vetette fel a pénz, de nem is az lett volna a céljuk, hogy elkényeztetett, önző, buta, és semmirekellő gyermekeket neveljenek fel! Nem! Nekik, okos, szép, jószívű, ügyes, dolgos, hazaszerető, hű gyermekeik születtek volna. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése