Na megint itt vagyok, és megint nem azért írok, mert kurva jó kedvem van. Megint olyan nyomorultnak érzem magam, meg olyan se ide, se oda nem tartozónak. Tengek és lengek az emberek közt, kavarognak a gondolataim mindenféle cucc körül, és nem tudom abba hagyni az agyalást. Egyfolytában jár, lehetetlen leállítanom... Örökmozgó fejembe lehetetlen a rendrakás... persze semmi sem lehetetlen, csak ez a rendrakás is nagyon hosszú ideig tartana... na mindegy... olvasgattam valamit tegnap este, ma meg voltunk vendégségben és a vendéglátóink idősebbek voltak már 80 évnél... mondanom sem kell, hogy előkerültek régi fényképek, mesék, történetek, emlékek, pletykák, falubeliek élete, ki él még s ki halott már... ki kivel szűrte össze a levet és ki kitől vált el és mikor, kinek lesz babája, milyen nemű, na és a neve?! Jajj, és jöttek elő az ismerősök... a távolabbi rokonok nevei... Ki kivel kötött házasságot és mikor... mikor kezdett el udvarolni a lyánynak az ifjú, és melyik pár min ment keresztül... mikor lett náluk baba és mennyire várták azt vagy éppen mennyire nem hiányzott szegény gyermek senkinek sem ...

 > Tündérmese

Volt egy házaspár, már nagyon fiatalon összekerültek... a lány mindössze 14 éves volt, mikor bele habarodott az ifjúba, kinek volt autója, lakása. Lány szülei nem ellenezték a kapcsolatot, csak azt kérték a lánytól, hogy tanuljon még. Ő teljesítette is ezt a kérésüket... szépen leérettségizett, ám már azon a nyáron hozzá ment a férfivá érett ifjúhoz. Rövid időn belül megszületett a fiúk és 2 évre rá pedig a kislányuk (aki velem egy idős). Boldog házasságban éltek, úgy tűnt, ám most az a hír kering, hogy a nő elutazott a férfitól ... nem tudom elhinni, hogy ilyen vég jutott egy tündérmesének. Remélem, hogy csak valaki rossz indulatból, irigységből keltette ezt a pletykát. Remélem, hogy nem igaz. Nagyon remélem.
> A nem várt gyerek...
Én is az voltam/vagyok/leszek. Sose akartak ezzel megbántani a szüleim, és talán most már boldogok is, hogy van egy ilyen szép nagy marha lányuk. De mégis mióta tudom, hogy akkor éppen nem örültek nekem, mikor kiderült, hogy érkezem, és hogy ez miatt fejfájást okoztam nekik; bolondság, de lelkiismeret-furdalásom van. Néha, mikor veszekedés van, mindig félek, hogy ezt visszakapom majd ... majd egyszer... igen, félek, mert magamba én ezt így érzem. Ha nem születek meg, akkor anya Zalaegerszegre járt volna fősulira, anyának most diplomája lenne, és nem kellene ott dolgoznia, ahol most, akkor született volna meg az első gyermek, mikor akarták volna, és igen... minden úgy lett VOLNA ha nem jövök, mint ahogy megálmodták... én szóltam közbe legelsőnek, és azóta is jelen vagyok az életükben, kisebb, nagyobb örömöket illetve bánatokat okozva.

most Búcsúzom ezzel a számmal:
KisNyilas