Súlyos titkaink...

Vacsora. Teletömött asztal. Mindenféle finomság. Szem és száj kívánja egyaránt. Finom illatok terjengenek. 'Mennyi étel, mennyi kalória, mennyi kiló...' - sóvárgás. 'Már délben is sokat ettem. Sőt, rengeteget. ( 2 tányér levest, és egy egész rántott húst körettel.) Nem, nem szabad, most is ennem. Nem engedhetem meg magamnak!' - korlátozás. Örökös korlátok. 'Egyél lányom! Olyan sovány vagy! Nézz csak magadra. Csodálkozol azon, ha gyomorgörcsöd lesz megint. Olyan rendszertelenül étkezel. Hol rengeteget eszel,

A látszat néha csal. Hidd el!
Sokszor nincs rendben valami

hol meg alig-alig. Nem jó ez így!' 'Jajj, mindig ugyan azok a szavak. És mindig nekem mondják. De unom már! Bár tudnák, hogy hány kiló vagyok! Bár tudnák, hogy milyen kínok közt élek!' Senki sem tudhatja, hogy családtagjának, barátjának étkezési problémái vannak. Senki nem tudja, hogy ki, ki előtt titkolózik. Vagy mi okból kifolyólag. Ez nem bizalom kérdése. Cseppet sem! Ez a szégyenlősség, és a zavartság miatt titok. Az ilyen betegségekkel küzdő embereket nem kinevetni kell, nem undorodni tőlük, hanem segíteni őket ott, ahol éppen tudod. Nem hobbiból csinálják. 

Ez olyan betegség, amiből nagyon nehéz meggyógyulni. Amihez óriási akaraterő kell, nem csak szavak, hanem segítő tettek is. Képzeld csak magadat a helyébe. Felfestek egy történetet.

/ Történet kitalált, és egy filmrészlet segítségével megírt. Akiről írok, nem létezik, pusztán a képzeletem szülötte. /

A valódi és a képzelt külső

Gyönyörűen megterített asztal. Isteni lakoma kezdete. Étvágygerjesztő a teríték, az illatok, a hangulat, a látvány. Jajjj, micsoda lakoma lesz ebből. Nyomaszt valami belül. Valami nem jó, mert nem érzem magam tökéletesnek. Többiek a suliban... ők azok... én meg elveszem köztük. Ők vékonyak és szépek. Nekik van hobbijuk, élnek valamiért. Én csak létezem. Csak vagyok. Hiába mondják, hogy megértenek. Tudom, hogy nem. Mind mind csak azért mondja, hogy higgyek nekik, és nyugodjak meg. De nem tudok megnyugodni. Tudom, hogy ellenem vannak. Ha nem is ellenem, de biztos, hogy kibeszélnek. Mert én nem vagyok olyan szép. Nekem nincs annyi pénzem. Nem megyek minden hétvégén a bulikba. Nincs barátom. Szüleim szigorúak. Jajj, szól anyu! Gyorsan le kell törölnöm a könnycseppeket és kimennem a szépen megterített asztalhoz... Itt vagyok! Már kész is a finom étel? Sült pulykaszárny kakukkfűvel fűszerezve. Hmm, és van sült oldalas is... hmm, és van saláta is; 2-3-4 féle saláta! Hmm, Sült krumpli, és tört krumpli is van! Attya ég, 17 órája ettem utoljára akkor is csak 1 almát. Most bezabálok. Mindenből sokat! Először pulyka salátával és egy kevés üdítővel. Többit majd csak titokban. Elvállalom a mosogatást. És az ételeket majd én rendezem össze. Ne tűnjön fel, ha nem tudok magamnak parancsolni és túl sokat eszek! Igen ez így lesz. Istenem, már 2x szedtem salátát. Biztos mindenki engem néz. elég. Nem szabad többet! Bocsánat! - és felkelek az asztaltól. -Kimegyek a mosdóba. Hangosan beszélgetnek. Megnyitom a csapot. És jöjjön az, ami minden étkezés után.... Remélem nem hallják meg. Próbálom csendben. De jó! Végre megszabadulok a sok negatívumtól, a sok bolondságtól, amivel piszkálnak. Igen! Ez segít; hjajj, mennyivel könnyebb most minden. Megmosom az arcom. Száj öblítés. Eszek egy kis fogkrémet. Na, kifelé innen! Kérdező tekintetek néznek miután kilépek a "titkokszobájából". Minden rendben! - jelentem ki hangosan és elégedetten. Mert tényleg minden rendben van. Leülök. Elkezdik a tányérokat összeszedni. Hagyjátok csak!- bököm ki. Majd én rendet rakok. Mosolyognak felém. Biztos ne segítsünk? kérdéseket ismételgetik. Már nem is hallom, igazán, hogy mit mondanak. Már kinéztem melyik oldalassal fogom kezdeni és milyen krumplit fogok hozzá enni. Igen. Bementek a szobába. Enyém a konyha. Ebből is 1 falat, abból is. Hmm, de finom. - ez megy 45 percen keresztül. Körülnézek. Istenem, 1 darab pulykaszárny maradt. Gyorsan összepakolok. Beteszem a hűtőbe. Ha keresik azt mondom, hogy leejtettem és oda adtam a kutyának a többit. Kész is van! Hú, de tele ettem magam. Nem tudok kiegyenesedni. Rosszabb most, mint a múlt heti. Pedig akkor többet ettem. Akkor 2 db 38as pizzát, 2 db gyrostálat, 3 fajta süteményt és 1 liter kólát. És fél óra múlva hánytam. Most nem bírom addig. Nem megy. Az előbb is 10perc után mentem. Most várok. Nem nyúlok le. Várom, hogy magától jöjjön. Bekiabálok a szobába: - Gyorsan letusolok és jövök be! - Rendben. Hangzik a válasz. Futás a fürdőbe, mert jön! Csap megnyit ... WC felnyit ...és ... jön a megkönnyebbülés. Sokáig tart. Csak jön és jön. Egyre jobb. Huh, marja a torkom, de mennyivel tisztábbnak érzem magam. Jó, azt hiszem ennyi volt. Lecsukom a WC-t leengedem. Levetkőzöm és bemászok a kádba. Megmosodok. Könnyebb és tisztább a világ. Végzem a fürdéssel. Meztelenül vagyok. Rálépek a mérlegre. 46 kilót mutat. Belenézek a tükörbe. Megcsípem a hájamat a jobb oldalamon. Hangosan megkérdem magamtól: Hogy lehetek, 17 évesen már ilyen kövér? Szégyellem magam! És elkezd folyni a könnyem. és csak sírtam és sírtam. Sírtam. Zokogtam. ...