Papa

Búcsú

Ne haragudj rám,

de nem hiszem el,

nem tudom elhinni még Neked sem.

Láttam azt, hogy földet tettek Rád,

és valami fehér ruhát.

Azt hiszed, hogy alszunk párat,

és elszáll lelkünkből a bánat.

Tévedsz ám! Nem is kicsit...

Nem alszik az itt bent ki...

Lelkünkben talán örökké

van, mire azt mondjuk ég.

Ez a szeretet, melyet

mindenkiben életre keltesz.

Csak jóra és szépre emlékezünk,

s az is elég, ha rajtad lelkizünk.

Miért van az, hogy 

ki temetéseden (ott) volt,

mindnek könnybe lábadt

szeme, mikor a pap 

azt mondta:

"Béke Veled!"

Sírtunk, fájunk, búsulunk.

Jóban is és rosszban is 

hiányolunk.

Hiányzol, és veled

hiányzik a móka.

Nincs ki azt mondja:

"Nincs itt semmi probléma!"

No, és mi lesz a kerttel?!

Készültél a tavaszra, fákat metszetted...

Hogy terem majd a gyümölcs?!

Kivel lesem meg, járt-e itt az őz?!

Annyi dolgot hagytál itt...,

és nekem semmi keserűt,

Hiányod így még keserűbb.

Fáj a lelkem, hogy te nem,

hogy TE NEM köszönthettél fel engem.

Pedig már érett vagyok, betöltöttem a tizenhatot.

És ha velünk maradtál volna,

idén rátehettük volna,

ugyan azt a két gyertyát a tortánkra.

Annyi mindent csináltunk...,

 emlékszel az agancsokra?!

Párban leltünk rájuk,

de boldogak voltunk,

Büszkén mutattuk otthon.

De ne félj!

Öcsémmel átélem azt, 

mit velem éltél,

azokat a boldog perceket

had vigyem tovább helyetted.

Pedig milyen jó lett volna,

Hárman taposni a hóban,

menni kirándulni,

és a munkát sem felejteni..

Jött volna az öreg-Merci,

és segítettünk volna dinnyét szedni.

De ezek mind csak tervek,

amiket hiába szövögetek.

Már csak a harang, sziréna,

és lelkem emlékezik mindezen jókra.

Reméltem, hogy egyszer...,

esküvőm napján, majd Te

is azt mondod:

"Éljen az ifjú pár!"

Nem hogy ezt, semmit sem

mondasz már el nekem,

és nem lesz már boldogság,

teljes lelkemben.

Valamennyire mindig velem leszel...,

És én soha, soha nem feledlek 

Téged el...,

Ölellek sok szeretettel!

- 2009. február 17. ( Papa temetésének napja )
___________________________________

Papa, nagyon hiányzol! Nagyon szeretlek és most nagyon nagyon kellenél nekem... Szeretnélek megölelni, és a füledbe súgni, hogy Papa, szeretlek! Érezni a borostás puszidat és érezni az illatodat és hozzád bújni, az öledbe ülni, és hagyni, hogy csiklandozz. Megölelgetni... papa nagyon rossz nélküled... Papa, Papa, én nagyon szeretlek! Megnyomkodnám öreg hátadat, ahogyan kérni szoktad, megmasszíroznám a válladat és jó éjt puszit is adnék minden este.  Meg persze megpucolnám az almát amíg fürdesz, és utána együtt ennénk meg.... tudod a főtt almát. Papa, azóta nem ettem olyat, mióta elmentél. Hiányzik az íze, de egyedül nem olyan, azt, csak veled volt jó enni. Papa, hiányzol! Papa, szeretlek! Papa látod, már megint sírok. Látod, nem tudok mit csinálni, már megint...Papa, hogy legyen?! Papa, nekem kellesz, nekem ez így nem jó. Most már megint egyre többet jutsz eszembe és megint olyan, mint a halálodkor, hogy csak sírva tudtam elaludni. Papa megint ilyen rossz, látod...megint....Vigyázz rám, ölelj meg és adjál "jóéjtpuszit"! Papa, Nagyon szeretlek!

Papa, nem rég volt disznóvágás, és felemlegettek Téged. És alig tudtam visszafojtani a sírást. Csak a Janó vette észre, és talán apa. Papa, akkor kezdődött megint ez el. Janó segített, hogy ne sírjak, elkezdett nevettetni, de Papa, a mosolyom nem volt őszinte... nem tudtam nevetni, és akkor kezdődött el megint az "éjszakai sírások sora"... Papa, hiányzol nekem! És ahogy hallottam nem csak nekem... Papa, én még most sem tudom elhinni, hogy már soha sem láthatlak. Papa, Te nem halhattál meg. Papa, te velem vagy most is, és tudom, hogy látsz, Papa. Ugye így van?! Igazam van?! 

PAPA, SZERETLEK NAGYON, NAGYON, NAGYON!