Volt egyszer egy társ
és volt egy barát.
A társ a bajban is barát.
A korábban említett barát
a kifakadás után ellenséggé vált.
Köpköd, fúj, fuldoklik,
a tetteiben őrlődik.
Bocsánatot nem sír szája,
pedig Ő maga a hiba forrása...
Tolja másra... másra,
Én vagyok a hibás.
Így, hogy lehetnék az Ő barátja?!
A másik meg aki halk,
Fogja kezét; ne félj, nincs baj!
Nekem egyszer nem fogta egyik sem.
Mégis megállok a helyemen.
( vers többi része érzelemkifakadás, nem akarok sértődést stb. azt már túlzott őszinteség szülte. Majd talán közzé teszem holnap, de most nem... )
( 2009-es február 17.-i versemet is felírom majd. Az az én kedvencem. Mindig könnyet fakaszt...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése