Búcsú
Ne haragudj rám,
de nem hiszem el,
nem tudom elhinni még Neked sem.
Láttam azt, hogy földet tettek Rád,
és valami fehér ruhát.
Azt hiszed, hogy alszunk párat,
és elszáll lelkünkből a bánat.
Tévedsz ám! Nem is kicsit...
Nem alszik az itt bent ki...
Lelkünkben talán örökké
van, mire azt mondjuk ég.
Ez a szeretet, melyet
mindenkiben életre keltesz.
Csak jóra és szépre emlékezünk,
s az is elég, ha rajtad lelkizünk.
Miért van az, hogy
ki temetéseden (ott) volt,
mindnek könnybe lábadt
szeme, mikor a pap
azt mondta:
"Béke Veled!"
Sírtunk, fájunk, búsulunk.
Jóban is és rosszban is
hiányolunk.
Hiányzol, és veled
hiányzik a móka.
Nincs ki azt mondja:
"Nincs itt semmi probléma!"
No, és mi lesz a kerttel?!Készültél a tavaszra, fákat metszetted...
Hogy terem majd a gyümölcs?!
Kivel lesem meg, járt-e itt az őz?!
Annyi dolgot hagytál itt...,
és nekem semmi keserűt,
Hiányod így még keserűbb.
Fáj a lelkem, hogy te nem,
hogy TE NEM köszönthettél fel engem.
Pedig már érett vagyok, betöltöttem a tizenhatot.
És ha velünk maradtál volna,
idén rátehettük volna,
ugyan azt a két gyertyát a tortánkra.
Annyi mindent csináltunk...,
emlékszel az agancsokra?!
Párban leltünk rájuk,
de boldogak voltunk,
Büszkén mutattuk otthon.
De ne félj!
Öcsémmel átélem azt,
mit velem éltél,
azokat a boldog perceket
had vigyem tovább helyetted.
Pedig milyen jó lett volna,
Hárman taposni a hóban,
menni kirándulni,
és a munkát sem felejteni..
Jött volna az öreg-Merci,
és segítettünk volna dinnyét szedni.
De ezek mind csak tervek,
amiket hiába szövögetek.
Már csak a harang, sziréna,
és lelkem emlékezik mindezen jókra.
Reméltem, hogy egyszer...,
esküvőm napján, majd Te
is azt mondod:
"Éljen az ifjú pár!"
Nem hogy ezt, semmit sem
mondasz már el nekem,
és nem lesz már boldogság,
teljes lelkemben.
Valamennyire mindig velem leszel...,
És én soha, soha nem feledlek
Téged el...,
Ölellek sok szeretettel!
- 2009. február 17. ( Papa temetésének napja )
___________________________________
Papa, nagyon hiányzol! Nagyon szeretlek és most nagyon nagyon kellenél nekem... Szeretnélek megölelni, és a füledbe súgni, hogy Papa, szeretlek! Érezni a borostás puszidat és érezni az illatodat és hozzád bújni, az öledbe ülni, és hagyni, hogy csiklandozz. Megölelgetni... papa nagyon rossz nélküled... Papa, Papa, én nagyon szeretlek! Megnyomkodnám öreg hátadat, ahogyan kérni szoktad, megmasszíroznám a válladat és jó éjt puszit is adnék minden este. Meg persze megpucolnám az almát amíg fürdesz, és utána együtt ennénk meg.... tudod a főtt almát. Papa, azóta nem ettem olyat, mióta elmentél. Hiányzik az íze, de egyedül nem olyan, azt, csak veled volt jó enni. Papa, hiányzol! Papa, szeretlek! Papa látod, már megint sírok. Látod, nem tudok mit csinálni, már megint...Papa, hogy legyen?! Papa, nekem kellesz, nekem ez így nem jó. Most már megint egyre többet jutsz eszembe és megint olyan, mint a halálodkor, hogy csak sírva tudtam elaludni. Papa megint ilyen rossz, látod...megint....Vigyázz rám, ölelj meg és adjál "jóéjtpuszit"! Papa, Nagyon szeretlek!
Papa, nem rég volt disznóvágás, és felemlegettek Téged. És alig tudtam visszafojtani a sírást. Csak a Janó vette észre, és talán apa. Papa, akkor kezdődött megint ez el. Janó segített, hogy ne sírjak, elkezdett nevettetni, de Papa, a mosolyom nem volt őszinte... nem tudtam nevetni, és akkor kezdődött el megint az "éjszakai sírások sora"... Papa, hiányzol nekem! És ahogy hallottam nem csak nekem... Papa, én még most sem tudom elhinni, hogy már soha sem láthatlak. Papa, Te nem halhattál meg. Papa, te velem vagy most is, és tudom, hogy látsz, Papa. Ugye így van?! Igazam van?!
PAPA, SZERETLEK NAGYON, NAGYON, NAGYON!
Nahát, ma megint szépen engedtem magam felbosszantani. pedig tényleg semmi közöm már a dologhoz. És mondhatnám azt, hogy lesz*rom magasról, vékonyan, ahogy kell az ilyen "nem-törődöm-típusú-embereket". Csak olyan nehéz, felfogni nekem a dolgokat, hogy valakiknek, ezt a "basszuk át a másikat" -dolgot hobbi szinten sikerül űzni. Valaki, akiben régen ... (rég volt, tán igaz se volt) ...bíztam. Az az ember így teljesen hülyének néz És nem is foglalkozik azzal, hogy hiába nincs már közünk egymáshoz, nem bántja meg pici, (enélkül is) törékeny lelkemet. De basszus mit várok tőle. Ha cseppet is fontos maradtam volna neki, akkor annak is örülne, hogy én jól érzem magam Karcsival és boldog vagyok, mikor vele lehetek. De ezt sem érti meg. és azt sem, hogy köztünk már nem lesz semmi, nem képes elfogadni. Jó, rendben küzdjön értem. De csak magában, és ne hozza, és nyújtsa ezt nekem, és sajnálom, ha idáig tápláltam benne a reményt és így hitegettem. Nem akartam. egyszerűen nem akartam, hogy rossz legyen neki, hogy teljesen mellőznie kelljen engem. De ahogy nyújtottam a kisujjam, kellett az egész karom. Gyenge voltam. Mondhatni, mindig engedtem a dolgoknak. Segítettem amiben tudtam. Csakhogy Ő ezt félre értette. tudtam, hogy nem fogunk tudni elválni békességben, mert ennyire értetlen. Tudtam, hogy veszekedés lesz. Tudtam, hogy az én kiborulásom fog véget vetni a köztünk levő kapcsoknak. Így alakult. Ma kiborultam. Töröltem mindenhonnan, ahol csak eltud érni. Ma nálam betelt a pohár. 
Búcsú
No, és mi lesz a kerttel?!
Papa, nagyon hiányzol! Nagyon szeretlek és most nagyon nagyon kellenél nekem... Szeretnélek megölelni, és a füledbe súgni, hogy Papa, szeretlek! Érezni a borostás puszidat és érezni az illatodat és hozzád bújni, az öledbe ülni, és hagyni, hogy csiklandozz. Megölelgetni... papa nagyon rossz nélküled... Papa, Papa, én nagyon szeretlek! Megnyomkodnám öreg hátadat, ahogyan kérni szoktad, megmasszíroznám a válladat és jó éjt puszit is adnék minden este. Meg persze megpucolnám az almát amíg fürdesz, és utána együtt ennénk meg.... tudod a főtt almát. Papa, azóta nem ettem olyat, mióta elmentél. Hiányzik az íze, de egyedül nem olyan, azt, csak veled volt jó enni. Papa, hiányzol! Papa, szeretlek! Papa látod, már megint sírok. Látod, nem tudok mit csinálni, már megint...Papa, hogy legyen?! Papa, nekem kellesz, nekem ez így nem jó. Most már megint egyre többet jutsz eszembe és megint olyan, mint a halálodkor, hogy csak sírva tudtam elaludni. Papa megint ilyen rossz, látod...megint....Vigyázz rám, ölelj meg és adjál "jóéjtpuszit"! Papa, Nagyon szeretlek!
Esőben.
Egy rövidke gondolatsor...
