Akkor és most.

Szétrágott lábtörlők, kajásedények, vizesbödönök, szalmával kitömött zoknibaba szanaszét az udvaron ... minden reggel mást pakoltál széjjel... Kiásott rózsatő, tulipánhagymák a kutyaól előtt ... megsárgult nádfű ... hmm... sose tudtuk mire ébredünk... azóta felnőttél, hű társam lettél. Ha kinyílik a kapu, csak a sövényig mész póráz nélkül, mert tudod, hogy tovább nem szabad. Kertbe nem kólészol el a szomszéd berkeibe, leülsz a sárgabarackfa tövébe, megvárod, hogy megteljen a borsós-vödör. Szeretlek, nagyon, és nélküled el sem tudom képzelni a napjaim. 9 éve vagyunk együtt, ha rád nézek tudod mit gondolok és ha rám nézel tudom, hogy mit szeretnél. Egy igaz barát vagy, akire az ember bármikor számíthat. Szeretem mikor lenyalod a könnyeim, meg azt is, ha elalszom a hintaágyban és arra kelek, hogy már megint fent a lábad a hasamon. Szeretem neked eldobni a labdát és imádom nézni az örömöd mikor szaladsz vele vissza. Szeretem hallgatni, ahogy harapod a vizet ivás közben és mindig elkap a nevetés, ahogy az udvar közepén küzdesz a velőscsonttal egy-egy vasárnapi húsleves után. Mikor hazafelé gyalogolok már a kapuban vársz, és ha elmegyek otthonról hangos tutulásodat a szomszéd utca végén is hallom. Szeretem hallgatni mikor egy egy nyári délután a hűvösbe fekve horkolsz.Mindent szeretek, ami hozzád tartozik. Hiszen a barátok is feltétel nélkül elfogadják egymást. Nálunk miért működne ez máshogy?!