Akkor és most.

Szétrágott lábtörlők, kajásedények, vizesbödönök, szalmával kitömött zoknibaba szanaszét az udvaron ... minden reggel mást pakoltál széjjel... Kiásott rózsatő, tulipánhagymák a kutyaól előtt ... megsárgult nádfű ... hmm... sose tudtuk mire ébredünk... azóta felnőttél, hű társam lettél. Ha kinyílik a kapu, csak a sövényig mész póráz nélkül, mert tudod, hogy tovább nem szabad. Kertbe nem kólészol el a szomszéd berkeibe, leülsz a sárgabarackfa tövébe, megvárod, hogy megteljen a borsós-vödör. Szeretlek, nagyon, és nélküled el sem tudom képzelni a napjaim. 9 éve vagyunk együtt, ha rád nézek tudod mit gondolok és ha rám nézel tudom, hogy mit szeretnél. Egy igaz barát vagy, akire az ember bármikor számíthat. Szeretem mikor lenyalod a könnyeim, meg azt is, ha elalszom a hintaágyban és arra kelek, hogy már megint fent a lábad a hasamon. Szeretem neked eldobni a labdát és imádom nézni az örömöd mikor szaladsz vele vissza. Szeretem hallgatni, ahogy harapod a vizet ivás közben és mindig elkap a nevetés, ahogy az udvar közepén küzdesz a velőscsonttal egy-egy vasárnapi húsleves után. Mikor hazafelé gyalogolok már a kapuban vársz, és ha elmegyek otthonról hangos tutulásodat a szomszéd utca végén is hallom. Szeretem hallgatni mikor egy egy nyári délután a hűvösbe fekve horkolsz.Mindent szeretek, ami hozzád tartozik. Hiszen a barátok is feltétel nélkül elfogadják egymást. Nálunk miért működne ez máshogy?! 

Hirtelen.

Hirtelen.

Angyalbőrbe bújt ördög
csiklandozza a talpam,
hogy mindig arra lépjek,
amerre a baj van.
Örökké üzenget
kecsegtető szavával,
csak most, csak most az egyszer;
nem bánod meg kislányka.
Egyszer-egyszer, ezredszer;
mindig bele-bele lépek,
nem változik meg a lényem,
örökké így élek.
Vonzom a rosszat, a gonoszat, a rútat,
Vonzom a kéjeset, a búsat.
A kedvesség, öröm van hogy elkerül,
de az elismerés gyakran révbe küld.
Van aki dicsér és öröm vele a perc,
de legtöbbször mégis csak a pech.

Köszönöm a kedves szavakat,
az elismerő dalokat,
de attól tartok;
ha valaha előre is lépek, valaki majd visszatart.



KisNyilas9323

Akinek egy kicsit megdobban a szíve,
ha hallja, hogy "Csonka-ország",
az gyújtson egy gyertyát.
Ha nem érez semmit oda bent,
sajnálom őt, mert ő idegen.
Idegen a maga földjén,
 

KisNyilas

 

A kövek megmaradnak a patak medrében. A vìz mindet hűtlenül megcsókolja, majd tovább áll. Többé sosem találkoznak már, a kő pedig, csak vár és vár...

KisNyilas.

MOST.

Most élsz, most döntesz, a választás a tied. Ha elszalasztod, senki mást nem okolhatsz, csak magadat. Ne feledd; a ma egy múló dolog, a holnap úgyszintén, a tegnapot pedig ne is emlegesd. ;) -

ilyen lenne?

Csak te maradj meg nekem...

... itt vagy velem most is. és éreztelek, hogy létezel, hogy lépdelsz mellettem. észrevetted, ha könny csordul a szemembe, kezedet a vállaimra tetted, emlegetted - minden rendben lesz - minden megjavul. mivel te mondtad, neked elhittem. ha kellett minden nap elmondtad, csak azért, hogy higgyek magamba. mert benned mindig tudtam. valahogy a legeslegelejétől sikerült. miért nem mondtam magamnak? ugyan! végén még elhittem volna magamnak is, és mellőzted volna a biztató öleléseket. jól érzem magam, ha megölelsz, ha hozzám érsz, ha magadhoz húzol. melegség jár át és tudom, hogy valamennyire otthon lehetek a te ölelésedben is. nem akartam magamnak hinni. ezek az érintések kellenek ahhoz, hogy felkeljek és túléljem a napokat. kellenek a gondolataid, hogy tudom néha rám gondolsz. olyankor nem vagyok szerencsétlen megy minden, mint a karikacsapás - ha annyira nem is, de mégis jobban, mint az erőd nélkül. nem kell nagy dolog, csak az, hogy érezzem a közelséged. érdekes... hiába vagy kilométerekre tőlem, olyan mintha mellettem lennél, de nem tudom miért. olyan mintha valamennyire össze lennénk kapcsolva. ilyen egy igazi barátság. ugye ilyen?! hiányzol.

 

nem kell más, csak a szavaid, csak egy-egy érintés, ha nem is a leggyengébb, de tőled van és én kapom. szavaid simogatnak, szemeid megnyugtatnak. KÖSZÖNÖM. nem tudom mi lenne velem nélküled.

KisNyilas9323