2012. január 29., vasárnap

P.P.S. I. B.B.S. - Pénz, Politika, Siker, Isten, Barátság, Butaság, Szerelem.

 Pénz és a siker valljuk be a mai világban eléggé összefügg. Valaki csak a pénz hiányban nem lesz sikeres.Mert nem tudja magát, "szegény" személyét megmutatni A Világnak. Remélem, hogy én soha nem fogok ilyen helyzetbe kerülni, mert én hajlamos vagyok arra, hogy túlzásba viszem a dolgokat, például az önsajnálatot. Azért azt is meg kell említenem, hogy X ember, a tehetség hiányában, pénz segítségével lehet sikeres. > ide tartoznának talán a celebek?! A tehetségkutató-showkban, gondolok itt a Megasztárra, Csillag születik -re, X faktorra... (vagy megemlíthetném a Való Világot is...) ... feltűnnek az emberek, táncolnak, énekelnek, előadják magukat, nagy a porverés körülöttük, majd némelyeknek, olyannak, akiknek nem lett támogatója, elvesznek és visszazuhannak közénk, hétköznapi emberek közé... Ők csak megnyalintják a sikert, de nem tudnak segítség nélkül sikeresek maradni.Átlépnék a Politikára...

    Politika?! Jajj, falra mászom attól mikor valaki azt mondja, hogy "engem nem érdekel a politika". Mi az, hogy nem érdekel?! Hát kérem szépen, attól függ az ember élete. Ha egy felnőtt mondja, akinek már van gyermeke, férje, illetve felesége, azért akadok ki... nem gondol a gyermekeire? Ha őt nem is érdekli, de azért legyen képben a dolgokkal, hogy a gyermekének melyik jövő lenne a szebb ...
    Ha pedig egy fiatal első-választó mondja ezt, még jobban kiakadok... én alig várom, hogy választhassak, hogy részt tudjak venni ebben a fontos dologban, de amilyen szerencsétlen vagyok, 21 évesen fogok először választani ... Ha egy nyugdíjas mondja, azt még megértem ... hagyjuk őt, már békén az ilyen témával. Oké, oké, hagyjuk. ... Nekem az a véleményem, hogy mindenkinek kell, hogy legyen véleménye erről. Mert  ez az emberek életéről szól, köztük az övéről, a mienkről, a tietekről, az önökéről... Ugrás az Istenre...

   
Hm, Isten?! 1993ban megkereszteltek, onnantól kezdve hinnem kell Istenben. Katolikus vallású vagyok.2003ban első áldozó lettem. Majd 2007ben bérmálkoztam is. Közel 20 oldalas anyagot kellett megtanulnom és ezt a bérmálkozás előtti napokban számon is kérték rajtunk keményen... Ezek alatt folyamatosan, minden vasárnap, megszakítás nélkül jártam templomba. Ha beteg voltam, vagy valami miatt kimaradt, akkor már hiányzott. Minden este imádkoztam a JóIstenhez, hogy szép napoknak nézzek elébe. De ez az egész csak 1 rövid ideig működött. Mert akkor egyre nehezebb korszaknak néztem elébe. Lehet, hogy azért mert akkor változtam a legtöbbet, igen, lehet, hogy a serdülés miatt lettek egyre kevésbé jó napjaim.Hiába imádkoztam, nem segített, hiába jártam gyónni, nem segített. Így eltávolodtam először a templomtól, majd a hittant tartó nénitől, majd a paptól, és bizony Istentől is. Most már csak Karácsonykor, Húsvétkor, Pünkösdkor járok templomba, de néha, még akkor sem. Erről nem szeretnék többet beszélni...


    Barátság...  Ahányszor volt legjobb barátom, mindig nagyot zuhantam, rájöttem, hogy nekem nem működik ez a 'legjobbbarátosdi'. Nekem vannak ismerőseim, közeli ismerőseim, és haverjaim... a legjobb barátom egyedül a szerelmem tud lenni.

    Szerelem... Szerelmes az ember... mit ér el vele... azt, hogy folyamatosan csalódik, küzd, kínlódik, néha boldog, sokat sír, sokszor érzi magatehetetlennek magát, és magányosnak, miközben ott van mellette A Társa.
 
    Butaság... Erről tuti mindenki ódákat tudna zengeni... Az emberi butaság, tudatlanság határtalan... és nem az amit egy kisgyerek produkál, hanem amit néhány felnőtt ember... Akik egymáson nevetnek, és közben elkövetik ugyan azon hibákat- és sorra buknak el a maguk szerencsétlensége miatt-, akik tudják mindig, hogy mit kell tenni, hova kell lépni, merre mennyit és a miértekre is tudják a választ... Ezek a nagyszerű emberek - valószínűleg - ... Na ezek a legbutábbak... Hogy miért?! Mert magukat akarják a legtapasztaltabbnak és a legokosabbnak mutatni. Holott alig van élet tapasztalatuk, mert erejük nincsen tapasztalni és problémákat megoldani. Csak az elmélet megy.



Most ezzel a pár sorral zárnék:

    "Hittel és emberséggel
    Első te, kit vállallak,
    Kit szívvel, szóval vallak
    És álmomba se csallak.
    Kit bántani nem hagynék,
    Kiért tán ölni tudnék,
    Te édes-kedves társam,
    Miféle szerződés ez?
    Micsoda Isten írta? "

        - Kaffka Margit- Litánia - 1916

3 megjegyzés: