Íme, megleltem hazámat.
Itthon vagyok, ez az otthonom.
Alföld vidéke, hol messze látok,
dombok ölelte Balaton.
Íme itthon vagyok, de lám;
mi lett a dombok vörös aranyával,
hova lett a bokor, fa, virág?!
Eltűnt minden, csak gyárakat
lát az emberi szem szerte.
Balaton?! Ez lennél te?!
Hiszen nádas ölelt körbe,
s köztük a vízen vitorlás pihent.
Most szállodák ölelte pocsolya vagy,
alig van valami medredbe.
Zala folyó, halaid merre rejted?!
Hiszen régen a töltésre felállva láttam őket.
Tisza partja?! Elfogyott holtágak.
Már semmi sem dobja fel a tájat.
Csak füves puszta, s gyárüzem.
Csak emberek és fény körülöttem.
Tele van az ország,
én mégis magányos vagyok.
Nincs meg semmi múltbéli dolog.
Minden rossz, minden más,
minden csupa változás.
Zsámbéki templomunk;
romjaid semmibe vesztek,
a mostaniakat már nem érdekled.
Hollókő, ki emlékszik már rád,
feledésbe merültél, rég elfeledett hazád.
2011. február 17.
-KisNyilas9323utószó:
"Miért szép mégis ez az ország nekünk?
Amiért az édesanya szép a gyermek szemében:
hogy az övé,
s hogy egyetlen.
E táj dajkál és fölnevel,
anyanyelvet ad, megtanít beszélni
Ez a föld a mi szülőföldünk:
"egy kis világ maga!" "