kezdetét veszi...

Volt már nekem nem 1, nem 2... több blogom is. Bezártam őket. Mindnek meg lett a miértje. 2 hosszabb ideig vezetett blogom végét említem csak meg. Az elsőt szinte napi szinten írtam... a először Tunyó halálával zárul be...majd újra írni kezdtem ugyan azt és Papám halálával fejeztem be... a 2. nagyobb lélegzetű "művem" a 25 hónapos kapcsolatom májusi szakításakor kapott szünetet... azt hagytam is a francba...Most megint úgy érzem, hogy ír6nék...így hát nagy nehezen regeltem...Végülis van mit leírnom...akad.... igazából azt sem tudom mivel kezdjem...

Most "független" vagyok. Nincs "társam", "párom", "kedvesem". Ez most az első dolog az életemben. Jó is illetve rossz is. Van, hogy eluralkodik rajtam a magány és elmerülök a túlzott gondolkodásba.... és azon kapom magam, hogy ismét sírok ...  megint a magány miatt...Igen vannak akikre számíthatok, akik mellettem vannak, akik fogják a kezem, ha nem is sokan, de vannak... Jó is.... de ez a "szingli-élet" (< de nem szeretem ezt a szót) nem nekem való. Nagyon tudok szeretni és nagyon akarom, hogy nagyon szeressenek. Ilyenkor ez nincs meg. ... és rossz... és sok... illetve pont az, hogy kevés. Túl kevés a rajtam "áthaladott" érzelem. (ez lehet, hogy homályos, de nem is baj...) Ilyenkor rossz. Ilyenkor kezdek el ismerkedni emberekkel... ilyenkor kezdek nyitni mások felé...ilyenkor fordul 180°- t az életem... ilyenkor elkezdek lélegezni. & mikor találok magamnak 1 igazi társat... na akkor, csakis akkor adom át magam igazán...és hagyom azt, hogy ő lélegeztessen, éltessen engem. akkor érzem igazán, hogy van kiért élnem. Nem sürgetem. Kivárom azt az időt... csak jöjjön el. És had legyen valaki olyan ember részese az életemnek, aki ismét színeket visz bele, és ismét élni tudok mellette&vele. Nem akarok "futó-kalandot" én TÁRSra vágyom!
Jajjj, mennyi az idő... mennem kell... azonnal írok, ha idejutok a géphez.
Jó éjt! Mindenki álmodjon szépeket, azokról az emberekről, akik a legtöbb örömöt és szeretetet és törődést hozzák az életükbe...!