Hirtelen.

Hirtelen.

Angyalbőrbe bújt ördög
csiklandozza a talpam,
hogy mindig arra lépjek,
amerre a baj van.
Örökké üzenget
kecsegtető szavával,
csak most, csak most az egyszer;
nem bánod meg kislányka.
Egyszer-egyszer, ezredszer;
mindig bele-bele lépek,
nem változik meg a lényem,
örökké így élek.
Vonzom a rosszat, a gonoszat, a rútat,
Vonzom a kéjeset, a búsat.
A kedvesség, öröm van hogy elkerül,
de az elismerés gyakran révbe küld.
Van aki dicsér és öröm vele a perc,
de legtöbbször mégis csak a pech.

Köszönöm a kedves szavakat,
az elismerő dalokat,
de attól tartok;
ha valaha előre is lépek, valaki majd visszatart.



KisNyilas9323