... itt vagy velem most is. és éreztelek, hogy létezel, hogy lépdelsz mellettem. észrevetted, ha könny csordul a szemembe, kezedet a vállaimra tetted, emlegetted - minden rendben lesz - minden megjavul. mivel te mondtad, neked elhittem. ha kellett minden nap elmondtad, csak azért, hogy higgyek magamba. mert benned mindig tudtam. valahogy a legeslegelejétől sikerült. miért nem mondtam magamnak? ugyan! végén még elhittem volna magamnak is, és mellőzted volna a biztató öleléseket. jól érzem magam, ha megölelsz, ha hozzám érsz, ha magadhoz húzol. melegség jár át és tudom, hogy valamennyire otthon lehetek a te ölelésedben is. nem akartam magamnak hinni. ezek az érintések kellenek ahhoz, hogy felkeljek és túléljem a napokat. kellenek a gondolataid, hogy tudom néha rám gondolsz. olyankor nem vagyok szerencsétlen megy minden, mint a karikacsapás - ha annyira nem is, de mégis jobban, mint az erőd nélkül. nem kell nagy dolog, csak az, hogy érezzem a közelséged. érdekes... hiába vagy kilométerekre tőlem, olyan mintha mellettem lennél, de nem tudom miért. olyan mintha valamennyire össze lennénk kapcsolva. ilyen egy igazi barátság. ugye ilyen?! hiányzol.
nem kell más, csak a szavaid, csak egy-egy érintés, ha nem is a leggyengébb, de tőled van és én kapom. szavaid simogatnak, szemeid megnyugtatnak. KÖSZÖNÖM. nem tudom mi lenne velem nélküled.
KisNyilas9323
